Tömegpszichózis-variációk

Miközben a hazai, s – némi túlzással – az európai szaksajtó a magyar költségvetési hiány problémájával, a Budapestnek kirótt brüsszeli intővel, az euróbevezetési céldátum tarthatóságának kétségeivel van tele, a problémával, vélt és valós hatásaival nemigen törődnek a külföldi befektetők. Erre utalnak a működőtőke-beáramlás tényadatai, s a befektetőkkel napi kapcsolatot ápoló szakértők tapasztalatai. Az első fél év már rekord FDI-beáramlást hozott, s a jelek szerint ez az év egészét is jellemzi majd.

Sőt, a reálgazdaság (külföldi befektető) szereplőit mintha még kedvezően is befolyásolná a költségvetési hiány növekedésének egyik – de csak egyik! – elemének kikiáltott tétele, a sztrádaprogramra fordított kiadásoké. Ebben csodát ne keressünk: olyan helyre megy az invesztíció, amelyet könnyen megközelíthet, illetve ahonnan könnyen el tudja szállítani termékét. Ehhez – a másik oldalon – óriási öszszegeket elnyelő autópályák, utak (is) kellenek.

A reálgazdaság szereplői persze másként látják a világot, mint a gazdaságpolitikusok, az elemzők, a mégoly nagy presztízsű nemzetközi szervezetek szakértői vagy éppen a politikusok. Miközben ez utóbbiak gyakran az éppen aktuális feltevésükre igyekeznek bizonyítást kapni elemzésekkel, adatokkal, számolgatásokkal, az előbbiek megközelítése racionális: minden lehetséges oldalról, elemzéssel, adattal, számolgatással csak egy kérdésre keresik a tényszerű választ, arra, hogy mi éri meg nekik, miből lesz a nyereség.

Egy közös azért van bennük: tömegpszichózist tudnak kelteni. Jelen esetben ez már mind a két területen látható: igaz, a büdzsé állapotáról negatív, a befektetési környezetről pozitív előjellel (és így hatással). A külföldi befektetői érdeklődés növekedése még ebben a kontextusban is üdvözlendő, ám az már nem lenne az, ha ezzel is (ön)igazolnának a büdzsé szigorát őrizni hivatottak.