Trichet átveszi az irányítást az EKB-nál

A kamatemelési szándék előzetes közlését az uniós jegybank vezető tisztviselői a jobb átláthatóság irányában tett lépésnek minősítik, a lépéssel azonban Trichet egyúttal a kormányzótanácsban betöltött vezető szerepét is világosan kifejezte. Mindez válasz volt arra, hogy a testület más véleményt hangoztató tagjai a sajtónak való kiszivárogtatással a bizonytalanság érzését hintették el a közvéleményben a bank aggályait és szándékait illetően, mielőtt az megtette volna bejelentését.

Bár a testületben végül egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy a decemberi kamatemelésre szükség van, az Európai Központi Bank kormányzótanácsának maroknyi tagja – akik közül egyesek egészen személyes célokat követtek – ténylegesen félrevezető, egy esetben pedig kifejezetten hamis információt szivárogtatott ki a sajtónak, mégpedig ama hiábavaló törekvés jegyében, hogy meghiúsítsa a kamatok emelését. Egy rangos pénzügyi hírszolgálati irodának egy névtelenségbe burkolózó EKB-tisztviselő ugyanis hamisan azt állította, hogy az inflációs héják között egyetlen „galamb” meg tudja akadályozni a kamatemelést. Felbőszülve az általa gerillataktikának minősített eljáráson, Trichet hatásosan elnémította a bajkeverőket azzal a merész lépéssel, hogy az esedékesség előtt két héttel előzetesen bejelentette a kamatemelést.

Nem ez volt az első alkalom, amikor kommunikációs zavar támadt az Európai Központi Bank működésében. Mind Trichet, mind a korábbi elnök, Wim Duisenberg hivatali idejében volt több olyan kiszivárogtatás, amely „adok-kapok” nyilatkozatváltáshoz vezetett, ez a kormányzótanács működését inkább emlékeztette a disszonáns hangok kakofóniájára, semmint egy komoly tanácskozó testület tevékenységére.

Javára legyen írva, Trichet végre tett valamit a hosszabb ideje meglévő problémák kezelésére, bár a küzdelemből bizonyos mértékig maga is megtépázva került ki. Az inflációs „galambok” természetesen dühösen reagáltak az előzetes bejelentésre, a „héják” egy része pedig – talán Duisenberg kollegiálisabb vezetési stílusa iránti nosztalgiából – az elnök lépésében a lekezelés és az irányítás megkaparintásának szándékát látták. Egy vezető holland pénzügyi napilap ténylegesen azzal támadta a szándék előzetes bejelentését, hogy az inkább Trichet gyengeségét, semmint erejét jelzi, és a cikk szerint az elnök valójában elveszítette az ellenőrzést a testület fölött.

Ez így nem tisztességes értékelés. Az alakuló konszenzussal szemben visszahúzó személyek merevsége – amely közvetlen kihívást jelentett Trichet vezető szerepével szemben – nem hagyott alternatívát az EKB elnöke számára. Mit kellett volna tennie? Hagynia kellett volna a vele szemben kitartóknak, hogy aláássák a bank és az ő személyes hitelességét?

A frusztrált kisebbségnek a formálódó összhanggal szembeni ódzkodása arra kényszerítheti az EKB elnökét, hogy nagyobb irányító hatalmat ragadjon magához, mint tette azt a múltban, vagy mint amellyel a jövőben komfortossá tehetné a hivatali működését. Az előzetes bejelentés körüli visszásságok minden másnál jobban igazolták, hogy az összhang és a kollegialitás szellemének megújítására nagy szükség van az Európai Központi Bank kormányzótanácsában.

A várható, mérsékelt kamatemelés előzetes bejelentése elvileg alkalmas lehetne arra, hogy a szándékot az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed gyakorlatához társítsák, amely a kamatokat hosszabb időn keresztül, kis lépésekben emelte. Az EKB elnöke azonban egyúttal azt is szükségesnek tartotta jelezni, hogy e tekintetben nem kíván a Fed-elnök, Alan Greenspan nyomdokában járni. Valójában ezen a ponton olyan helyzet alakulhat ki, hogy a monetáris politika néhány fontos kérdésében inkább a Fed igazodik majd az EKB gyakorlatához, semmint fordítva, miután az amerikai jegybanki intézmény új vezetése kész alkalmazni az európai stílusú inflációs célkövetést.

Az előre megszabott inflációs irányszám alapulvétele azt jelenti, hogy a központi bank az árstabilitás követését minden más, eléje tűzött cél fölé emeli. Ez az, amit az Európai Központi Bank tesz, és amit a Fed Alan Greenspan alatt nem tett meg. Az inflációs célkövetés egyúttal azt is jelenti, hogy a jegybank bizonyos jól meghatározott szabályokat követ. Ez is olyan gyakorlat, amelyet az EKB magáénak tudhat, Greenspan pedig nem.

Bizonyos fokig ironikus, hogy a Fed élére kinevezett új vezető, Ben Bernanke által ajánlott inflációs célkövetés közelebb áll az EKB monetáris politikájának el-veihez, semmint a Greenspan által – a hosszúra nyúlt hivatali ideje során – gyakorolt, tetszés szerinti aktivizmushoz.