Jelentés a Titanic fedélzetéről

A magyar államadósság múlt hét keddi leminősítése után az adósságterhek további emelkedése várható. A felelőtlen költségvetési politika eredményeképpen bekövetkezett leminősítés a lakosságnak közvetlenül is komoly kockázatot jelent: több száz ezer háztartást érhet komoly veszteség a forint gyengülése miatt.
A 2002-es kormányváltás előtt azt várták a piaci szereplők, hogy Magyarország 2006-2007 táján bevezetheti az eurót. A befektetők és elemzők azzal számoltak, hogy 2006-ra az eurókamatok feletti felár 0,5 százalék körüli szintre csökken. Ez, ahogy több ország példája mutatja, reális lehetőség volt. Felelős gazdaságpolitika mellett mára elérhető lett volna, hogy Magyarország – a hét másik újonnan csatlakozott kelet-európai országhoz hasonlóan – belépjen az euróbevezetés előszobájának tekintett ERM II. árfolyamrendszerbe. A költségvetési hiányt alacsony szinten tartó gazdaságpolitikával a kamatszint három százalék alatti szintre mérséklődhetett volna, s ez csökkentette volna az állam adósságterheit, és élénkítette volna a gazdasági növekedést.
Sajnos a magyar kormány más utat választott. A folyó – és nem a beruházási – kiadások növekedése miatt az államháztartási hiány fenntarthatatlanul magas szintre ugrott. A tartósan magas hiány a magas kamatokon, az állandósult bizonytalanságon és a vállalati beruházások kiszorításán keresztül jelentősen mérsékli a gazdaság növekedési lehetőségeit. Az eladósodott magyar állam ma versenytársainál lényegesen magasabb kamatok mellett tud csak hitelt felvenni. Az eurókamatok feletti mintegy 4 százalékos felár és a növekvő államadósság miatt évente 200-300 milliárd forinttal több kamatot kénytelen a magyar állam fizetni, mint fegyelmezett és felelős gazdaságpolitika mellett kellene.
A Fitch hitelminősítő múlt hét kedden mind a forintban, mind a devizában lévő magyar államadósságot leminősítette. A leminősítés tulajdonképpen lekövette azt a romlást, amely Magyarország eladósodottságában és egyensúlyi helyzetében az elmúlt közel négy évben végbement. Magyarország ezzel az újonnan csatlakozott országok közül a legroszszabb hitelminősítéssel rendelkező országgá vált. A magyar forintadósság jelenleg Tunéziáéval van azonos szinten, egy kategóriával kerültünk a Dél-afrikai Köztársaság és kettővel Szlovákia mögé. A magyar devizaadósság kikerült a biztonságosnak tekinthető A kategóriából. A B kategóriába való átsorolás jelzi, hogy a befektetőknek és sajnos a magyar vállalatoknak és lakosságnak növekvő kockázatokkal és bizonytalansággal kell együtt élniük.
A hitelminősítések változása nemcsak a befektetőknek, hanem a gazdaságpolitikusoknak is jelzés. Mivel a befektetőknek azt üzeni, hogy a kockázatok növekednek, az állam arra számíthat, hogy ha nem változtat eddigi politikáján, akkor csak egyre magasabb kamaton, vagyis egyre nagyobb költséggel jut hitelhez. Ma már nem vagyunk messze attól az adósságcsapdának nevezett helyzettől, ahol a reálkamatok meghaladják a gazdaság növekedési ütemét, és az eladósodási folyamat felgyorsul.
A leminősítést követően még reálisabb veszéllyé vált a forint árfolyamának leértékelődése. A külföldi befektetők magyarországi állampapír-állománya eléri a 10 milliárd eurót, és a tőzsdén lévő részvényállomány nagyobb része is külföldi befektetők kezében van. Az összegek magyar piachoz viszonyított nagysága miatt kulcsfontosságú ezen befektetők bizalmának megőrzése, amely a leminősítést követően még nehezebbé vált. A befektetőknek felháborodott visszautasítások és magyarázkodások helyett egyértelmű válasz kell: értettük a jelzést, radikálisan és gyorsan változtatunk az eddigi gazdaságpolitikán.
A forint árfolyamának stabilitása ma a magyar gazdaság szempontjából fontosabb, mint valaha. Egy esetleges leértékelődés ugyanis nemcsak a magyar államnak, hanem sok száz ezer devizában eladósodott háztartásnak is tetemes veszteséget okozna. A magyar lakosság devizahiteleinek állománya az elmúlt időszakban közel 2000 milliárd forintra nőtt, vagyis a devizában eladósodottaknak egy leértékelődés akár több száz milliárd forintos veszteséget is okozhat. Nemcsak a vagyonvesztés, hanem kiszámíthatatlanság és a leértékelődés által generált infláció miatt elértéktelenedő jövedelmek is azt valószínűsítik, hogy egy nagymértékű leértékelődés jelentős mértékben visszavetné a gazdaság növekedését.
Egy árfolyamválság időzítését még soha senki nem tudta pontosan megmondani. Azt viszont igen – ezt teszik többek között a hitelminősítők is –, hogy milyen országokban van erre komoly esély. Sajnos Magyarország az élbolyban van az árfolyamválság esélyét mutató sebezhetőségi ranglistán. Komoly gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, hogy ismét biztonságos zónába kerüljünk.