A Hamász kihívása

Alaposan fölforgatta a palesztin belviszonyokat és az Izraellel kötendő béke kilátásait az a tény, hogy a Hamász, hivatalos nevén a Palesztin Ellenállási Mozgalom 74 helyet szerzett a 132 tagú palesztin parlamentben, rákényszerítve a nagyhatalmakat egész közel-keleti politikájuk újragondolására. Pedig a térségi egyenletbe már amúgy is bevezetett egy fogós ismeretlent Ariel Saron izraeli kormányfő kényszerű kiválása a politikai életből, s az, hogy viszonylag nyitott a március 28-ra kitűzött izraeli parlamenti választások kimenetele.

Ebben az összefüggésben is értékelendő, hogy a győztes Hamász katonai szárnya 2000 óta mintegy hatvan öngyilkos merényletet hajtott végre Izraelben, amiért az USA és az EU a terrorszervezetek listájára helyezte. A szervezet – alapokmánya szerint – nem ismeri el Izraelt; iszlám államot akar, a saria jogrendjét vezetné be, szemben a korábban természetszerűnek vett világi palesztin állammal. Megjegyzendő, választási győzelmének egyik titka az, hogy a közvéleményben az eddig kormányzó Fatah kirívó korruptsága és tárgyalási hajlandósága mintegy egymást feltételezte, s a választók, amikor a „tiszta” Hamaszra szavaztak, egyben a békefolyamat ellen is voksoltak. Mindenki jól járna, ha a listavezető, Iszmail Hanija válna ki vezéregyéniségként: pragmatikus személyiségnek tartják, aki „a jogok elismerése mellett” hajlandó szóba állni Izraellel.

Az eredeti izraeli–palesztin megbékélési program, az „útiterv” védnökei – az USA, az EU, az ENSZ és Oroszország – legfőbb külpolitikai képviselői mától Londonban mérik föl a teendőket, míg Angela Merkel német kancellár tegnap kezdett Izraelben és a palesztin területeken kétnapos tárgyalásokat. (VG)