Egyesült Államok – egész évben karácsony

Annak sincs semmi jele, hogy Amerika gazdasági hegemóniája rogyadozni kezdene az egyoldalú katonai dominancia fenntartásának súlya alatt. Sőt a háborúval járó – más országokban tapasztalt – nélkülözés helyett az amerikai fogyasztók úgy tékozolnak, mintha egész évben karácsony lenne.
Vannak, akik valóban hisznek abban, hogy Amerika kivételes eset, ezért az ottani fogyasztók sokáig folytathatják a tékozlást, mert országuk gazdasága jobb, mint bárki másé. Az érvelés szerint az amerikai gazdaság rugalmasabb, ezért gyorsabban tud reagálni a vándorhomok módján változó globalizációs viszonyokra. Emellett – eltérően Latin-Amerikától és Ázsiától – az amerikai rendszer kíméletlenül kigyomlálja a gyenge vállalatvezetést.
Az Amerika kivételességében hívők emellett gyakran utalnak az ország jobban finanszírozott és hiperversenyképes egyetemi rendszerére, amely a világ legjobb kutatóinak és hallgatóinak aránytalanul nagy hányadát szippantja magába. Sokan közülük végleg Amerikába települnek át, mert a társadalom tárt karokkal várja őket. Mindezen felül az amerikai hadsereg – ahelyett, hogy súlyos tehertétel lenne a gazdaságon – hatalmas összegekkel támogatja az alapkutatást, s ezzel egyúttal az ország technológiai fölényét is fenn tudja tartani.
A szkeptikusok szerint viszont az amerikai gazdaság máris magában hordja szociális-gazdasági hanyatlásának magvait. Ők mindenekelőtt a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségre mutatnak rá, amelyet a hurrikán utáni New Orleans világszerte terjesztett képei is világosan igazolnak. A szegény gyermekek nem részesülnek megfelelően az egészségügyi ellátásból. Nem állnak különösebben jól a szegénységet éppen elkerülni képes rétegek sem, mert bérük alakulása már hosszú ideje nyomott volt, akkor is, amikor a vállalati profitok ugrásszerűen növekedtek.
A kettészakítottsággal azt is meg lehet magyarázni, hogy a közvélemény miért nem méltatja a gazdaság Bush-kormányzat általi irányítását. A társadalomban meglévő törés azt is hátráltatja, hogy javuljon a hangulata az amerikaiaknak, akik az életükből sokkal többet töltenek munkával, mint az európaiak vagy mostanában a japánok. Mindez óriási feszültségeket okoz az ottani társadalom szövedékében.
Érdekes módon mindkét fél felhasználja érvelésében a tátongó amerikai kereskedelmi hiányt, amelynek finanszírozásához – hisszük vagy nem – fel kell használni a globális megtakarítási többlet kétharmadát. Az amerikai gazdaság egyediségében hívők a deficitben annak igazolását látják, hogy a világ elismeri, menynyire speciális esetről van szó. A szkeptikusok viszont egy birodalmat látnak, amely kölcsönvett pénzen és kölcsönzött időn él.
A két vélekedés közül melyik igaz? Véleményem szerint csalódni fognak azok, akik azt hiszik, hogy Amerika az összeomlás előtt áll. Ugyanakkor azt is gyanítom, hogy az USA kivételezettsége is a végéhez közeledik, miközben Európában, illetve Japánban az egy főre jutó jövedelem fokozatosan közeledik az amerikaihoz. A következő évek valószínűleg igazolják a szkeptikusok által említett gyenge pontokat, a többi térség emellett megtalálja a hatékony amerikai intézmények utánzásának kreatív módjait, mégpedig a saját jogi, politikai és társadalmi keretei közepette.
Jó lenne, ha emlékeznénk arra, hogy a kilencvenes évek elején miként sürgette egyik könyv a másik után, hogy az európai és az amerikai cégek kövessék japán versenytársaikat. Az utóbbi tizenöt év során azonban nyilvánvalóvá váltak például a japán pénzügyi rendszerben meglévő súlyos fogyatékosságok. Japán háttérbe szorulásához emellett hozzájárult, hogy számos helyen átvették az ott alkalmazott termelési módszereket.
Az Amerika kivételezettségében hívők leggyengébb pontja éppen a kereskedelmi deficit lehet. A hiány finanszírozásához szükséges alacsony kamatok melletti hitelfelvétel most úgy hat az amerikai gazdaságra, mint nagy adagban adott szteroidinjekciók sorozata. Ezzel mesterségesen fel lehet pumpálni a fogyasztást, a kormány pedig elhalaszthatja az adók vagy a katonai kiadások emelése közötti dilemma feloldását. Egy ponton azonban a látványos parti véget ér.
Az amerikai gazdasági leépülés talán már 2006-ban kezdetét veszi, főleg akkor, ha Japán a növekedés gyorsulásával ki tud kászálódni a gazdasági bajokból, ha az USA-ban drámaian gyengül az ingatlanpiac, az európai gazdasági fellendülés pedig erőre kap. Ezek mindegyikének elég nagy a valószerűsége, összességükben pedig egy tökéletes, nagy erejű viharként mérhetnek csapást az amerikai kereskedelmi mérlegre.
Lehet, hogy a vég más módon fog beköszönteni, azt mindazonáltal nehéz elképzelni, hogy az amerikai kivételezettség a végtelenségig folytatódjék. Vajon a vég hirtelen jön, és már 2006-ban? Ez nem a legvalószínűbb forgatókönyv, de nem is elképzelhetetlen.