Együtt vagy sehogy

A szakértők a választásokat követően gyors és hatékony reformok indítását tartják nemcsak kívánatosnak, hanem egyben elengedhetetlennek is. Mégis, a pártok választási programjainak eddig ismertté vált alapvetései, törekvései egyrészt a költségvetés bevételeit csökkentő adóterhek igen jelentős további mérséklését hangoztatják, másrészt a kiadásokat növelő szociális ígéreteket hangoztatnak.

Egyetlen olyan, akár csak aprónak tűnő választási programrészt sem található ez idáig, amely a költségvetés kiadási tételeit mérsékelné. Aligha valószínű, hogy az EU által is megkívánt, szeptemberre esedékes konvergenciaprogramhoz szükséges egyensúlyjavító intézkedéseket a választásokat közvetlenül megelőző időszakra tartalékolnák. Az persze igaz, hogy a külhoni és az eddigi itthoni választások tanulságai szinte kivétel nélkül azt sugallják, a választási pártprogramoknak elsősorban nem az adott társadalmi-gazdasági valóság lehetőségeire, igényeire kell alapozniuk, hanem sokkal inkább a szélesebb közvélemény által vágyott és remélt, gyakran teljesíthetetlen célokra, törekvésekre. Békeidőben „vért és könnyeket” ígérő pártprogrammal aligha lehet választásokat nyerni.

A választási programok tudathasadásos voltának elismerése sem feledtetheti, hogy 2006 elején Magyarországon kialakult államháztartási helyzet van, amelynek kezelésére a kormányzati pozícióba kerülő pártnak illene valamiféle válaszokat adni. Az természetesen nem hihető, hogy az adókat frontálisan csökkentjük, várva ennek kedvező növekedési és foglalkoztatási hatásait. Ugyanakkor az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás kiadásai tabunak tekintendők, a szociális hálót pedig valamelyest még ki is bővítjük.

Pedig a legnagyobb ellenzéki párt annak demonstrálására, hogy a valós igényeket kívánja megfogalmazni programjában, és a reális helyzetből kíván kiindulni, széles körű konzultációs kampányt indított. A szándék, a törekvés őszinteségében aligha kételkedhetünk, de mi lett például a gazdasági szereplőkkel folytatott konzultáció gazdaságpolitikai hozadéka? Az adók, járulékok drasztikus csökkentése, az olcsó munkaerő, az állami támogatások növelése, a 2010-es eurócsatlakozás biztosítása. Kár volt a sok fáradságért, hiszen a kapott eredmények azokat a kézenfekvő, unalomig ismert igényeket tükrözik, amelyek szinte valamennyi üzleti szereplő megnyilatkozásaiban benne vannak. A szomorú, a kívánatos és szükséges reformokra nézve elkeserítő, hogy a gazdasági kérdésekben leginkább jártas, a gazdasági összefüggéseket ismerő üzleti szereplők sugallják ezeket az adott helyzetben egymást kizáró gazdaságpolitikai kívánságokat. Mert nyilvánvaló, a jelentős adócsökkentés és a támogatások növelése, az olcsó munkaerő, valamint a 2010-es eurócsatlakozás szép álom ugyan, talán még választást is lehet ilyen programmal nyerni, de az államháztartás egyensúlyának helyreállítása általuk aligha érhető el.

Az üzleti szférával való konzultáció eredménye nemcsak azért dermesztő, mert a jelenlegi helyzet legégetőbb és legfájóbb problémáját inkább súlyosbítja, hanem azért, mert egyértelművé teszi, hogy az üzleti szféra nem igazán kíván változtatni eddigi magatartásán, hozzáállásán. A válaszok azt sugallják, az általánosságban kívánt reformok nem az üzleti szféra ügye, nekik semmi közük a költségvetés helyzetéhez. Nem ismeretesek a más társadalmi szereplőkkel lefolytatott konzultációk eredményei, de félő, hogy az üzleti szféra hozzáállásához hasonló vélekedéseket tükröznek. Holott a bevezetendő reformok, az államháztartás egyensúlyának megteremtése az ágazatonként és társadalmi csoportonként ugyan különböző, de végül is mindenkit érintő áldozatok nélkül aligha megvalósítható. Ebből következően a reformok igenlése, sőt sürgetése, de a vállalandó áldozatok elkerülése, a pozíciók esetleges javítása társadalmi kitekintésben is általánosnak mondható. Ez a hozzáállás végül is a reformok további halogatását, a reformok erőltetett bevezetése esetén pedig a biztos kudarcot valószínűsítik.

Számomra tehát nem meglepő, bár sajnálatos, hogy az eddig megismert programok nem a társadalom legszélesebb rétegeinek áldozataira épülő – mert másra nem alapozhatunk – reformok különböző területeken érvényesítendő lépéseiről szólnak, hanem a szélesebb közvélemény elvárásait tükrözik. Az adott helyzetben azonban ez azt valószínűsíti, hogy a választási ígéretek és a választást követő gazdasági intézkedések közötti szakadék a szokásosnál is jóval nagyobb lesz, a kiábrándulás, a további frusztráció pedig a reformok megvalósulását béklyózza.