Az 1998-as választási kampány hajnalán Orbán Viktor rajtaütésszerűen azt mondta: a leendő polgári kormány tevékenységének hála, a gazdaság növekedése elérheti a hét százalékot. Ettől kezdve a Horn-kormány egyebet sem tett, mint hogy próbálta bizonygatni, mekkora orbitális képtelenséget állít a Fidesz elnöke. Utóbb ugyan megközelíteni sem sikerült a 7 százalékot – azaz 2000 első negyedévében összejött egy 6,6-es adat –, viszont Orbán megnyerte a választásokat.
Két hete az ellenzék első embere elpöttyintette, kormányra kerülésük esetén tíz százalékponttal csökkentik a tb-járulékokat. Mint kiderült, ez kampányuk fő eleme, mondván, a munkahelyteremtés minden problémát megold, ahogy ezt citálta vasárnap a pártelnök. Sok elemzővel együtt azt gondoltam, Orbán hibázott, hatalmas támadási felületet kínált fel a koalíciónak. Ez utóbbi azonnal támadott is, s elkezdte sulykolni, hány havi nyugdíjat lenne lehetetlen kifizetni egy ilyen döntés miatt. De hát véletlenek egy miniszterelnök-jelölt kommunikációjában ritkán vannak. Közben nyilvánvalóvá is vált, hogy ez sem volt az. Mert mi történik most? A politikai tematika leegyszerűsítve így működik: a Fidesz mond valamit, az MSZP pedig görcsösen bizonygatja, hogy amit ellenfele felvázolt, azt miért nem lehet megcsinálni. Magyarán: míg a Fidesz arról beszél, mit akar tenni, a kormányoldal tagad. Márpedig politikusi nemekre sokkal nehezebb választói igeneket építeni.
Más kérdés, hogy a hétszázalékos növekedés megfoghatatlanabb és kevésbé számon kérhető volt. A tíz százalékpontos tb-csökkentés – bármennyire kockázatos – ellenben elhatározás kérdése. Vagyis: ezt megcsinálják. Már persze, ha győznek. (GA)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.