Mi lesz az SZDSZ-szel?

Ugyan a piacok arra biztatnák a két nagy pártot, ne ígérjenek túl nagyokat a választási kampányban, figyelő szemüket a hiányra, az EU-ra, az euróra vessék, erre nemigen lesz módjuk hallgatni a vetélkedő feleknek. Magyarország ugyanis az a hely, ahol ígérni kell a győzelem reményében, s a választókat lényegében alig érdekli, miből is valósítják meg a pártok az elképzeléseiket – állítják egybehangzóan a politikai elemzők. A polgárok szerint a pártoké a felelősség, tudniuk kell, mi a megoldás. Ráadásul nem a piacok döntik el a választások kimenetelét, hanem a választók, s mindenkinek egy szavazata van. Aztán, hogy a kormányt alakítható párt mit tesz a győzelem után, az már másik kérdés, de ez majd csak a májustól lesz érdekes.
Ezt a logikát követi a Fidesz, többet ígér, s kevesebbet beszél arról, mit miből s hogyan. Az MSZP egyelőre nem ígér, viszont arról beszél, hogy a választások után hozzá kell kezdeni a reformokhoz. Azt nem tudni, hogy a nagyobbik koalíciós párt a kampány hevében majd végül is tartja-e a visszafogott ígéretek tervét. A miniszterelnök minapi szavaiból arra lehet következtetni, hogy tartalékolnak javaslatokat, hogy miket, mikorra, ezekről nem tudni. A héten Orbán Viktor sem ígért újat – a régieket magyarázta, sulykolta –, egyes hírek szerint azonban a Fidesz is kivár, s lép, azaz ígér majd, ha az MSZP is ígér.
Eközben a miniszterelnök-jelöltek elmondták, amit el kellett, elemzők elemezték, amit kellett – „a minden szónak jelentősége van” jelige mellett –, a választók azonban már talán el is felejtették a felszólalásokat. Egy-egy elemet talán érdemes kiemelni: Orbán Viktor a protest szavazókat gyűjti, Gyurcsány Ferenc pedig a Fidesz elnökének balra rendeződését igyekszik megakadályozni, amikor munkásbarát politikát hirdetett meg. Nincs kormányváltó hangulat – ebben is megegyeznek kivételesen a közvélemény-kutatók, s még abban is, hogy az SZDSZ az elmúlt 15 év alatt most áll a legmesszebb a parlamentbe jutástól.
A Szonda Ipsos adatai, számításai szerint a liberális párt jelenlegi támogatottsága 250 ezer szimpatizánst jelent, ennek azonban csak a fele aktív voksoló. Ahhoz, hogy az SZDSZ bekerüljön a parlamentbe, több feltételnek kellene teljesülni. Szimpatizánsait mozgósítani kell, a 250 ezres szavazótábor 60 százalékos részvétel mellett jelenti a léc átugrását. Minél magasabb ugyanis a választási részvétel, annál valószínűbb, hogy a két nagy párt szavazótábora nő: a pártharcot eldönteni vágyók mozdulnak majd meg. Hatvanöt százalékos részvételnél például még újabb 20 ezer szavazót kellene szerezniük a liberálisoknak, ami mondjuk megyénként 1000-1000 voksot jelentene. Összehasonlításképpen: a 2002-es országgyűlési választásokon az SZDSZ-nek 313 ezer szavazata volt, ez 5,6 százalékos listás eredményt jelentett.
S amíg 1994-ben még igaz volt az az állítás, hogy a kampány jelentősen felhozta a kisebbik koalíciós pártot, ez már nem teljesült sem 1998-ban, sem 2002-ben. Korteshadjáratukról megoszlanak a vélemények. A szocialisták „nem bánják”, hogy úton-útfélen megkülönbözteti magát még a kormány eddigi teljesítményétől is az SZDSZ, ha ennek lenne látható eredménye. Az elemzők szerint, ha a szocialistákat froclizzák, azzal csak az MSZP-től vesznek el szavazatokat. E helyett valódi kispárti, liberális kampányt kellene folytatni, amelyben a fő hangsúly például a szabadságjogokon, a környezetvédelmen vagy akár a fiatalokon van. S ha ma egy MSZP-stől megkérdezi valaki, és mi lesz az SZDSZ-szel?, inkább csak hallgatás a válasz.