Mire lesz elég a jó gyorsjelentési szezon?

A tegnapi nappal az összes jegyzett társaság közzétette negyedéves gyorsjelentését, és így már könnyen lehet számadást készíteni arról, miként is sikerült ez a gyorsjelentési szezon. Az elemzők kilenc cégre adtak érdemleges előrejelzést, és a cégek több mint fele, öt társaság a konszenzusnál jobb eredményt publikált. A legnagyobb meglepetést egyértelműen az Egis produkálta, amely a várakozásoknál 30 százalékkal jobb első negyedéves számokat tett közzé (az Egis üzleti éve szeptemberben ér véget). A piac mindezt 10 százalékos árfolyam-emelkedéssel honorálta. Az Egis mellett a Richter sem maradt szégyenben, hiszen az orosz piaci árbevétel-robbanás és a hazai készletezés miatt szintén sikerült a várakozásoknál jobb eredményekkel előrukkolni.
Az OTP is felülteljesítette a konszenzust, habár a bankpapírnak mindez csak 5 százalékos mértékben sikerült. A piac számára azonban sokkal inkább az volt a biztató, hogy a menedzsment nagyon szép jövőt vázolt a befektetők felé. Talán elcsépelt megállapítás, hogy sokszor legalább olyan fontos a társaság jövőbe mutató iránymutatása, mint az adott negyedéves gyorsjelentés, de az kétségtelen, hogy az elemzői várakozásoknál optimistább 2006-os elképzeléseket bemutató Csányi Sándor elnök-vezérigazgató sok elemzőt a gyorsjelentéstől függetlenül is a célárfolyamok átgondolására fog sarkallni.
A BorsodChem és a kicsik közül a Synergon szerzett még örömet a gyorsjelentésével a befektetőknek Valentin-napon, azonban a befektetők a vegyipari vállalat esetében nem fogadták szívükbe a BC-részvényeket. A túlteljesítők mellett találjuk a várakozásoknak megfelelő két vállalatot, a Molt és az FHB-t, amelyek meglepetésektől mentes eredményekről számoltak be. A Mol gyorsjelentése unalmas volt ahhoz képest, amit megszokhattunk tőle, míg az FHB számai nem okozhattak nagy meglepetést a stratégiai prezentáció után. Az eredményektől elmaradók között találjuk a Magyar Telekomot és a Démászt, habár egyik esetben sem beszélhetünk valami nagy csalódásról.
A BUX-kosárban is szereplő 11 vállalat összességében 147,5 milliárd forint profitot termelt a tavalyi utolsó negyedévben, ez 50,8 százalékkal haladja meg 2004 hasonló időszakának 97,8 milliárd forintos eredményét. Abban az esetben, ha figyelmen kívül hagyjuk a Fotex egyszeri, 7,5 milliárdos eredményét, akkor is 43,1 százalékos növekedést találunk, ami természetesen nagyon tekintélyes. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az elemzők is nagyon erős negyedévre számítottak, de „csak” 38,8 százalékos eredménybővülést jeleztek előre. A régiószerte egyedi és kiugró profitbővülés sajnos azonban nem nevezhető fenntarthatónak, ugyanis az felerészt a Magyar Telekomnak köszönhető, amely jelentős átszervezési veszteséget könyvelt el a tavalyi év hasonló időszakában, amely mostanra meghozta a gyümölcsét.
A tényleges folyamatokról talán jobb képet kapunk, ha az egész éves profitbővülést tekintjük, ugyanis a 11 vállalat összességében 581,8 milliárd forint nyereséget tett le az asztalra 2005-ben az előző évi 458,4 milliárddal szemben, ez 26,9 százalékos növekedés. Ezzel vélhetően megnyerjük a régiós versenyt, habár ezt még korai lenne kijelenteni, hiszen a lengyel cégek zöme még csak ezután teszi közzé számait. A profitját leggyorsabban növelő vállalat címét a Synergon vitte el 241 százalékos EPS-ugrással (egy részvényre jutó eredmény), de az említett okokból az MTelekom felállhatott a dobogó második fokára (+131 százalék), míg a bronzérmet az Egis kapta a szeptemberben záródó üzleti évében elért 61,8 százalékos profitbővülésével.
A befektetők számára azonban éppen az egyik legnagyobb probléma az, hogy ez a növekedési dinamika aligha tartható, és a „lassuló növekedés” problematikája óvatosságra késztet mindenkit. A Mol nagy súlya (az olajtársaság termelte a profit 42,5 százalékát) és a várt profitcsökkenés miatt a BUX-cégek biztosan nem tudják majd tartani a lépést a régiós piacok kumulált növekedésével, és abban az esetben, ha figyelembe vesszük, hogy választási év van megnövekedett politikai kockázatokkal és az árfolyamveszteség rémével, akkor akár borúsnak is láthatnánk az idei év kilátásait. A csüggedésre azonban amiatt nincs ok, hogy a most tapasztalt rali nem a vállalatok sorozatos jó eredményeinek és a javuló kilátásoknak köszönhető, hanem a régióba áramló tőkének, tehát likviditási raliról van szó.
A 2006-os növekedési kilátások kapcsán azt is mindenképp meg kell jegyezni, hogy az elemzői előrejelzések alapján egyetlen cég sem lesz képes a blue-chipek közül megismételni az idén tapasztalt dinamikát. Az OTP a növekvő verseny és a lemorzsolódó kamatmarzsok miatt fog lassulni. A Mol esetében nehéz elképzelni a 2005-ösnél jobb iparági környezetet. A gyógyszergyárak esetében az orosz piac magasabb bázisról indulva bizonyosan ugrik újabb 50 százalékot, míg a Magyar Telekom esetében a reorganizáció miatti alacsony bázis jelensége nem ismétlődik meg.
A kérdés természetesen az, mennyire vannak felkészülve a befektetők arra, hogy alacsonyabb növekedési számokat látnak majd a vállalatoktól. Ez már csak azért is fontos, mert a legtöbb pénz éppen a növekedési sztori kapcsán választja a fejlődő piacokat, és azon belül is a magyar részvényeket. Amennyiben az elemzői számokból indulunk ki, akkor a piac nem extrapolálta az idei növekedést, azaz nem vált túlértékeltté a magyar részvénypiac, de különösen a gyógyszergyári értékeléseket látva érdemes feltenni a kérdést: az elemzőknek mennyire sikerült a földön maradniuk egy alapvetően kevésbé transzparens szektorban.