Gázjátszma

Nagyszabású gazdasági játszma veszi kezdetét Európában, márkás szereplőkkel. Tegnap immár hivatalos stratégiaként fogadta el az orosz gázóriás Gazprom, hogy 25-ről 30 százalékra növelné piaci részesedését az európai gázpiacon. Az orosz gáz nagykövetévé pedig Gerhard Schröder volt német kancellárt tették, akit tegnap az észak-európai gázvezetéket építtető cég részvényesi bizottságának élére állítottak.
A Gazprom egymagában a világ harmadik legnagyobb gázhatalma Irán és Szaúd-Arábia után. Mi sem természetesebb, hogy nem akar pusztán nyersanyagszállító lenni (pláne nem nagybácsi, akinek néha fizetnek, néha nem), hanem a viszontkereskedői haszonból is részesülni szeretne.
Az is természetes, ha a rosszul fizető (Ukrajna) vagy éppen politikailag bizalmatlan partnereket (Lengyelország, Baltikum) megkerülve az oroszok az új vezeték megépítésével növelni akarják az ellátás biztonságát. Ráadásul piaci előnyhöz is juthatnak egy másik tervezett vezetéken Európába készülő türkmén gázzal szemben.
Schröder az egyik fő gázpiac, Németország prominens képviselője. A Gazprom ráadásul a német gáziórás E.Ontól venne meg infrastrukturális elemeket – például a Mol teljesen még át sem adott gázüzletágát –, amelyeket további terjeszkedésre használna fel. Mézesmadzag, hogy az E.On cserébe gazdag szibériai olajmezőket kapna.
A gázjátszmában Magyarországnak is szerepet szánnak, nem is akármilyet: itt lenne az orosz gáz regionális elosztó központja – a tervet a magyar kormány is támogatja. Ez nagyobb ellátási biztonságot, infrastrukturális beruházásokat, busás tranzitdíjakat ígér. A nyomasztó monopolhelyzet persze veszélyekkel is jár. A mindenkori magyar kormányok eddig a Mollal alkudoztak – inkább joviálisan – a földgáz áráról. Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha a Mol táblát Gazpromra cserélik.