Medvetánc

Mondjuk ki: a magyar gazdaság úgy táncol, ahogyan a külföldi befektetők fütyülnek. Mert akármilyen szerencsétlenül is egybecsengenek ugyan az új kormány alapozó intézkedései, egyértelmű, hogy úgy a tőzsde, mint a forint a régió általános trendjét követi. Ebből pedig két fontos tanulság nyer megerősítést, ezeket célszerű a választási örömódák után jó időre, ismételten a gazdaságpolitikai gondolkodás origójául állítani.

A kormány intézkedései egyik pillanatról a másikra jelentősen javítani nem tudják az ország tőkevonzó képességét, a befektetők a régiók között választanak. A másik pedig az, hogy – azonos országkockázatok esetén – aki magasabb kamatfelárat fizet, legtöbbször ahhoz ömlik a pénz. Ezért most tökéletesen mindegy, hogy ki és hogyan nem tudta eddig rendbe tenni az államháztartást, illetve hogy a forint egy-, két- vagy hároméves mélypontján van-e – örülnünk kell.

Eddig a pillanatig legalábbis. A megtérülését kereső tőke nem foglalkozott ugyanis az elmúlt időszakban kipattant beismerési marketing valóságalapjával, azzal, hogy az elmúlt években az államháztartás hiánya nemhogy csökkent volna, de választási esztendőkben is csak súlyos arcpirulás közepette felvállalható szinten vert tanyát. A régió általános kilátásai mind ez idáig hátukra vették az országot, és még a legutóbbi hónapokban is mindössze annyit érezhettünk csak, hogy a magyar index a régió gyengülésekor általában az első volt, míg az erősödésekhez már csak utolsóként tudott csatlakozni.

A jövőre nézve ugyanakkor tanácsos megfogadni: mint ahogyan a legtöbb medveidomár, a nagybefektetők sem nézik jó szemmel, ha valaki lassabban táncol, mint ahogyan ők fütyülnek. Megértés helyett szempillantás alatt választanak maguknak új jószágot…