Pannon panda

Az óriáspanda kényelmes életet él. A nappalokat többnyire átalussza, szinte kizárólag bambuszon él, annak is inkább csak a finomabb, fiatalabb hajtásait eszi. Alkalmazkodásra képtelen, lakóhelyéhez ragaszkodik: a Kínában vadon élő mintegy 1600 példányon kívül csupán 180 él fogságban. Kedves, aranyos élőlény, de a kihalás fenyegeti. Ha már mindenképpen valamilyen állattal kívánnánk jellemezni a magyar gazdaságot, akkor Kóka János gazdasági miniszter elhíresült puma hasonlatánál jóval találóbb lehetne a pannon panda elnevezés.

Sorra érkeznek ugyanis azok a kiábrándító jelentések, amelyek arról tanúskodnak, hogy a döntően Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc első kormányához köthető gazdaságpolitika sereghajtóvá tette az országot regionális összehasonlításban. Ha csak a tegnapi nap termését vesszük: a bécsi WIIW kutatóintézet jelentése többször is a „kivéve Magyarországot” kitétellel dicséri térségünket, az ICEG EC és a Portfólió.hu közös konvergenciaindexe az utolsó helyre sorolja hazánkat az uniós felzárkózásban a 2004-ben csatlakozott nyolc közép- és kelet-európai tag közül. A romló versenyképesség egyik tényezőjére a brüsszeli bizottság kijózanító felmérése adott magyarázatot, amely szerint az innováció terén vészes a lemaradásunk.

A diagnózis tehát eléggé egyértelmű és lehangoló. Az idevezető okok feltárása és a felelősség megállapítása természetesen elengedhetetlen, nem lenne azonban helyes ennél leragadni. Most a kilábalás lehetséges módozatairól kellene minél szakszerűbb vitát folytatni. Nem a reformok elutasítására, hanem a jobbítására koncentrálni. Nem kőbe vésettnek tekinteni a jelenlegi adórendszert, hanem egyszerűsítéssel, a belső arányok megváltoztatásával ösztönözni a munkahelyteremtést. Különben lassan ránk is legfeljebb olyan szánakozó sajnálattal tekintenek majd, mint az állatkertekben mutogatott, bohókás pandamacikra.