Tülekedés
Újra hozták a formájukat a magyarországi hitelintézetek: a korábbi aggódó kommentárok ellenére a szektornak tavaly is sikerült több mint 18 százalékkal dagasztania méretét, az összesített adózott profit pedig csaknem hatodával bővült.
Annyiban viszont változott a helyzet, hogy a szektor teljesítménye korántsem olyan egyenletes, mint korábban: a csapaton belül egyre inkább kirajzolódnak a jól teljesítő és a gyengébben muzsikáló játékosok. A legjobban ez a jelenség az OTP-t követő hatos élbolyban érhető tetten: akadnak szereplők – Erste, Raiffeisen, CIB –, amelyek a piaci átlagot messze meghaladó növekedésre képesek a végrehajtott beruházásaik ellenére is. Több nagy szereplő növekedése ugyanakkor meg sem közelíti a szektor átlagát, a nyereségük pedig – vélhetően a tulajdonosok nem túl nagy örömére – csökkent is 2006-ban.
Ez persze a tavaly jelentkező egyszeri tételek – akvizíciók, tartalékolások, beruházási költségek – hatásaival megmagyarázható, ám tovább csökkenti a különbségeket a dobogós helyüket őrző vagy éppen arra apelláló bankok között. Márpedig ha a teljesítménykülönbség továbbra is fennmarad, néhány éven belül alaposan átrendeződhet az első hét legnagyobb hitelintézet élbolya: a K&H-tól a Raiffeisenig bezárólag már senkinek a helye nem tekinthető – még rövid távon sem – biztosnak.
Kérdés persze, hogy az idei év kihívásaival – alacsonyabb lakossági jövedelmek, lassuló gazdasági növekedés, növekvő infláció – hogyan tudnak egyenként megbirkózni az egymás pozícióit féltékenyen figyelő, élbolyban lévő bankok. Gyanítom, hogy a most kirajzolódni látszó különbségeket a kedvezőtlen makrokörnyezet sem tünteti el, persze a szektor összteljesítménye mindenképpen haloványabb lesz.
Mindenesetre bízom benne, hogy a kiélezett versengés hatásait előbb-utóbb megérzik maguk az ügyfelek is. Nekik ugyanis a tülekedés lehetősége még csak a fiókokban adott.
