Ügyes...

Emlékeim közt kutatva nem nagyon emlékszem olyanra, hogy a Pénzügyminisztérium kommunikációjáról elismerő szavakkal írhattunk volna e lap hasábjain. Igaz, a korábbi évek felelőtlen gazdálkodását még egy marketinggurunak is embert próbáló feladat lett volna sikertörténetként eladni. Tegnap azonban valami más történt.

Az egyik bejelentés az idei államháztartási deficit egytized pontos várható javulásáról szólt. Nem lennék meglepve, ha az év hátralévő részében további hasonlóan pozitív hírekkel állna elő a tárca, ami külföldön és belföldön egyaránt erősítheti azt a – tényekkel is alátámasztott – érzetet, hogy a dolgok jó irányba mennek. A bizalom növekedése pedig még akkor is hasznára válhat a gazdaságnak, ha közben egyébként tudható: könnyű egy célt túlteljesíteni, ha a kiinduló terv kellően pesszimista.

A másik fontos üzenet az volt tegnap, hogy a kormány nem támogatja az árfolyamsáv eltörlését. Ezzel a diplomatikus megoldással a kabinet a jegybankra tolta a forint melletti esetleges spekuláció következményeit, beszűkítve annak mozgásterét. Ráadásul több legyet üthet egy csapásra: az esetleg elkerülhetetlenné váló kamatcsökkentések révén mérséklődhetnek a költségvetés kiadásai, az infláció átmeneti megugrása még többletjövedelmet is generálhat a számára, az exportőrök vélt vagy valós aggályait pedig kordában tarthatja. Saját szempontjából logikus lépés tehát ez, és még csak nem is otromba, mint volt a sáveltolás 2003-ban.

Mielőtt azonban túlzott eufóriába esnénk a Pénzügyminisztérium teljesítményétől, szögezzük le: az idei 3 százalékpont körüli deficitcsökkentés ellenére még mindig Európa szégyenpadján ücsörgünk a 6 százalék felett várható mutatónkkal. Az infláció felpörgött, a beruházások leálltak. A minél gyorsabb kilábalást, a bizalom helyreállítását segítheti ugyan az átgondoltabb politika és kommunikáció, de a múlt bűneit nem teheti meg nem történtté. Azokért még jó ideig vezekelni kell.