Aranyköpések

Forr a levegő az aranyrészvények esetleges újbóli engedélyezése körül. Az egyik fő gazdaságpolitikai vitatémává vált annak körbejárása, hogy az államnak különleges jogokat biztosító részvények létrehozása lenne-e a legjobb módszer az állami (értsd: orosz, kínai, arab állami) támogatást élvező befektetési alapok esetleges politikai célzatú „zsákmányszerzésének” meggátolására.

A vita egyik mellékhatásaként azonban ismét felszínre került az Európai Bizottság sokszínűsége. Noha a testületnek egységesen, „kollégiumként” kell(ene) fellépnie, tagjai gyakran eltérő nézeteket vallanak. Így van ez most is, és a nyilatkozatok kakofóniája akkor sem erősíti Brüsszel tekintélyét, ha nyilvánvaló, hogy tényleg átbeszélendő témáról van szó. Nem a bizottsági tagoknak kellene ugyanis egymással vitatkozniuk ebben az ügyben.

Ezt hangoztatta Günter Verheugen bizottsági alelnök is egy lapinterjúban. Aztán a következő mondatával saját magának mondott ellent, amikor közölte, hogy az amerikaiak nagyon széles körben alkalmazzák a nem kívánt befektetőkkel szembeni védekezés eszközeit – egyértelművé téve, hogy ő is pártolja azokat. Nem úgy, mint Charlie McCreevy belső piaci biztos, aki szóvivője útján azt üzente: az egységes belső piacon semmi keresnivalójuk az aranyrészvényeknek. Peter Mandelson külkereskedelmi biztos viszont elfogadhatónak tartja azokat.

Hogy melyik a hivatalos brüsszeli álláspont? Ezt már csak ősszel fogjuk megtudni. UGy