Közös a felelősség

A Magyar Európai Üzleti Tanácsban (HEBC) kollégáimmal – 16 multinacionális cég legfelső vezetőjével – a 2005. évi országjelentésünkben szorgalmaztuk először, hogy a magyar gazdaság és társadalom kívánatos fejlődése szempontjából legalább az alábbi témákban jöjjön létre egyfajta „minimális szintű” konszenzus a politikai pártok között: oktatás, egészségügy és nyugdíjrendszer, tudománypolitika, iparpolitika, államigazgatási és önkormányzati reform, korrupció, romakérdés és országimázs. Meggyőződésünk, hogy Magyarországnak széles körű nemzeti konszenzuson nyugvó, több politikai cikluson átívelő és következetes nemzeti stratégiára van szüksége ahhoz, hogy megragadhassa az uniós tagságból eredő lehetőségeket, ugyanakkor teljesítse feladatait. Magyarország gondjait csak közösen lehet megoldani! Közös érdekünk olyan magyar és európai gazdasági-társadalmi környezet megteremtése, amely biztosítja Magyarország dinamikus és fenntartható fejlődését.

Ugyanakkor mint idei jelentésünk címe is mondja: „A felelősség közös.” Véleményünk szerint széles körű társadalmi konszenzus nélkül az országnak csekély reménye van a felzárkózásra mind Európában, mind a világban. Konszenzuson alapuló nemzeti stratégia nélkül Magyarország nem tudja leküzdeni az utóbbi években felhalmozott versenyhátrányát, és visszaszerezni a kilencvenes években meglévő vezető szerepét a régióban.

A konszenzus nem feltétlenül jelent teljes egyetértést minden kérdésben, de készséget az együttműködésre mindenképpen; a politikai erők, az üzleti és civil szféra, valamint a társadalom egésze között. Az HEBC-ben kifejtett tevékenységünkkel, személyes befolyásunkkal mi is készek vagyunk ezen konszenzus előmozdítására a magyar gazdaság egészének gyors fejlődése érdekében. Az HEBC egyúttal jó példája annak, hogy a piacon sokszor versenyhelyzetben lévő cégek vezetői hogyan tudnak egy asztalhoz ülni és konszenzusra jutni egy közös cél érdekében, az ország versenyképességének és fejlődésének elősegítése érdekében.

Mint az Electrolux vezérigazgatója és a Svéd Kereskedelmi Kamara elnöke, szívesen említem az északi országokat követendő példaként. Természetesen ott is vannak különböző politikai erők, eltérő vélemények és viták, de a szemben álló felek tudnak közösen cselekedni a közös célért, az ország fejlődéséért. Az sem véletlen, hogy a gazdaságilag legfejlettebb országok egyben a legkevésbé korruptak és a leginkább transzparensek, mint Finnország és a skandináv államok.

A svéd szabályozás például rendkívül egyszerű: minden hivatalos dokumentum nyilvános, kivéve, ha titkosítják. Egy minisztérium tipikus napja azzal kezdődik, hogy a média képviselőinek elküldik az ott született iratok listáját, amelyet az újságíró a reggeli kávé közben átböngészhet, majd jelzi az adott intézmény felé, hogy mely anyagokat kéri, küldjék el neki. Az átláthatóság extrém példája, hogy a volt miniszterelnök Göran Persson egyik e-mailjét egy külsős érdeklődő hamarabb olvashatta, mint maga a címzett.

Magyarországon mind az ország, mind a gazdaság túlpolitizált. A politika elsősorban ciklusokban és újraválasztásban gondolkodik, nem pedig az ország hosszú távú érdekében. Reformfolyamatok esetén még inkább szükséges a konszenzus és az együttműködés, mert ez nemcsak az irányokat, de egyben a megvalósulás sebességét is meghatározza.

Végül egy biztatással szeretném zárni; ahogy ezer ember egy vállalatnál, úgy tízmillió ember is egy országban sikeres tud lenni, ha jól megfogalmazott célokért együttműködik!

A szerző a Magyar Európai Üzleti Tanács elnöke, az Electrolux kelet-közép-európai vezérigazgatója