Egyetlen kulcs

Sokan azt hiszik, az idő mindent megváltoztat, pedig valójában nekünk kell megváltoztatnunk mindent. Az Andy Warholnak tulajdonított bölcsességet szemmel láthatóan a cseh kormány is felismerte, amely jó eséllyel indulhatna a 2007-es év reformbajnoka titulusért régiónkban. Miroslav Topolánek kormánya nem csupán az egészségügy finanszírozását alakította át radikálisan (részben magyar mintára), hanem a jövedelemadók rendszerét is (ebben pedig már lekörözte a bevételi kényszer miatt talán túlságosan is óvatos magyar kormányt).

Vitákat kavar persze, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése nem rontja-e túlzottan az adózás újraelosztási funkciójának hatékonyságát. Más szavakkal: érdemes-e az államnak lemondania a jövedelmek arányosításának egyik eszközéről a versenyképesség javításának jelszavával. Vannak, akik szerint igen, mert a gazdagok valójában még egy alacsony egységes kulcs mellett is több adót fizetnek, mint a színleg progresszív rendszer mellett, ahol a rengeteg kedvezmény és kiskapu miatt effektív adóterhelésük csekély. Mások szerint azonban, még ha ez esetleg igaz is, akkor sem lehet könnyen elfogadtatni a társadalommal. A közép- és kelet-európai országok példája viszont rácáfolni látszik az utóbbi véleményre.

Támadható azonban az egykulcsos adó versenyképességet erősítő hatása is. A versenyképességi rangsorokban rendre elöl álló Dániában, Svédországban vagy Finnországban ugyanis igen magas szja-kulcsok terhelik a magas jövedelműeket. Az ellenvélemény persze itt is kézenfekvő: sokkal könnyebb az adórendszert megváltoztatni, mint a munkaerő mentalitását és az infrastruktúra működésének színvonalát felemelni az északi országok szintjére.

Az elméleti vita tehát egyelőre eldöntetlen. Tagadhatatlan viszont, hogy régiónkban a gyakorlatban egyre inkább az egykulcsos adó hívei kerekednek felül.