Lássunk hozzá az uniós költségvetés átalakításához

Radikálisnak kell lennünk, és fel kell tenni magunknak a kérdést, melyek azok a kiadások, amelyekre a XXI. század globalizált gazdaságának környezetében már nincs szükség. A reformnak hatékonyabb költségvetést szükséges eredményeznie. Úgy vélem, tartalmaznia kellene a szegényebb tagállamok javára befizetett strukturális és kohéziós alapok hányadának jelentős emelését és a közös mezőgazdasági politika alapvető átalakítását. A büdzsének segítenie kell Európát, hogy szembe tudjon nézni a globalizáció kihívásaival, az éghajlatváltozás veszélyeivel, elő tudja mozdítani a kutatást és az innovációt. Magyarország – amelyet másoknál jobban érintenek az éghajlati változások – jelentős előnyökhöz juthatna e reformok által. Nagy-Britannia kiveszi a teljes részét a vitákból, csakúgy, mint kellene tenniük más tagállamoknak, köztük Magyarországnak. Brit kormánytisztviselők máris elkezdték néhány alapelv megvitatását magyar kollégáikkal. A tanácskozások során három alapelven nyugszik a brit kormány által alkalmazott megközelítés:

- az uniónak csak ott kell cselekednie, ahol világos hozadéka van a közös erőfeszítésnek, azaz létrehozható hozzáadott érték;

- ahol az EU-szintű fellépés indokolt, ott annak arányosnak és rugalmasnak kell lennie, tudomásul kell vennünk az unió költségvetési beavatkozásainak határait;

- szükséges az egészséges pénzügyi menedzselés megteremtése, beleértve a legmagasabb szintű pénzügyi ellenőrzést és a független számvizsgálatot.

A fent vázolt elvek alapján – hitem szerint – az EU jelentős lépéseket fog tenni a helyes irányba, egy korszerű, a céloknak megfelelően szabott költségvetés megteremtésére. Ezt a büdzsét a globalizáció kihívásainak megfelelően kellene átalakítani, például olyan területeken, mint a nemzetközi fejlesztési tervek, a migráció, az innováció, az éghajlatvédelem, a tiszta energiák felhasználása. Mindennek jelentős érdeklődést kellene kiváltania Magyarországon, tekintettel a tudományos kutatásokban szerzett hírnevére.

Miként tudjuk azonban előteremteni a fedezetet az új tervek finanszírozására? Főleg új kiadási prioritások megfogalmazásával. Mivel azonban Magyarország erősen kötődik a mezőgazdasághoz, engedjék meg, hogy néhány szóban vázoljam Nagy-Britanniának az EU közös agrárpolitikájához (KAP) fűződő álláspontját. A KAP továbbra is az unió közös politikájának a legköltségesebb eleme, ugyanakkor torzítja az egységes belső piacot, hátráltatja az innovációt, valamint a globalizáció kihívásaira adandó megfelelő lépéseket. Emellett arra bátorítja a feltörekvő országokat, hogy magas vámokat tartsanak fenn az EU-tagállamok termékeinek és szolgáltatásainak exportjával szemben, ez az unió egészének a fejlődését is fékezi. A KAP az oka annak is, hogy a fogyasztóknak többet kell fizetniük az élelmiszerért, ráadásul az adóterheik is magasabbak. A mostani rendtartás emellett gyenge hatékonysággal juttatja el a támogatást a termelőkhöz, nem tudja vonzóvá tenni a vidéki körzeteket, ráadásul a természeti környezetre is kedvezőtlen hatással van.

Nagy-Britannia elképzelései alapján az EU mezőgazdaságának ténylegesen fenntartható módon kell működnie, a támogatásokra és a védelemre való ráutaltság nélkül. Ez azt jelenti, hogy segíteni kell gazdáinkat versenyképességük fokozásában, mert így 2020-ig ki lehet futtatni az ártámogatásokat és a közvetlen kifizetéseket. Személy szerint teljes mértékben megértem, hogy a magyar kormány számára fontos az agrárszektor támogatása, felzárkóztatása és versenyképesebbé tétele. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a Nagy-Britannia által támogatott KAP-reform minden tagállamnak elégséges időt adna a fenntartható, támogatástól független mezőgazdaság kialakításához.

Magam a helyesen célzott regionális fejlesztés elkötelezett híve vagyok. Biztosítanunk kell, hogy a pénzt jól és ellenőrzött módon költsék el, oda összpontosítva, ahol a legnagyobb szükség van rá (azaz a szegényebb tagállamokba).

A közös költségvetés átalakítása során a bevételi oldalt is szükséges áttekinteni. Egyesek szerint az EU-nak saját adót kellene kivetnie. Erről nagyon világos álláspontunk van: minden adózással kapcsolatos kérdést nemzeti ügynek tekintünk, így a szuverenitás okán továbbra is ellenzünk minden, uniós adóra vonatkozó javaslatot. Ezzel szemben azt valljuk, hogy az EU költségvetési bevételeit továbbra is az egyes tagországok bruttó nemzeti jövedelméhez kötve kell megállapítani, ez évtizedek óta stabil, fennakadások nélküli bevételt szavatolt az uniónak.

Mint az a korábbi költségvetési viták során történt, biztos vagyok benne, hogy most is sokat beszélnek és írnak majd a brit visszatérítésről. Ezzel kapcsolatban mi türelmesen, de szilárdan fogunk továbbra is a mellett érvelni, hogy a visszautalás teljességgel igazolt, mégpedig az EU-költségvetés kiadási oldalán jelentkező torzulások miatt. A Nagy-Britanniának való visszatérítés egyike a létező öt korrekciós mechanizmusnak a németországi, a hollandiai, a svédországi és az ausztriai mellett. A visszautalás nélkül az ország messze a közös költségvetés legnagyobb befizetője lenne, kétszer akkora hozzájárulással, mint Franciaország. Nagy-Britannia nettó hozzájárulása a meglévő konstrukcióval is nagyobb, mint például Franciaországé vagy Olaszországé.

A múltban számos kísérlet volt az EU-büdzsé megreformálására, az utóbbi tíz évben azonban semmilyen alapvető változtatást nem sikerült végrehajtani. Vajon most optimisták lehetünk-e? Remélem, igen. Az unió körül most érzem annak felismerését, hogy a 2008–09-es költségvetési felülvizsgálat fontos alkalmat kínál az EU megreformálására, amely így inkább képes lesz polgárai javát szolgálni.

A szerző Nagy-Britannia külügyminisztere