Zöldadó, versenyképesség

Amint azt az Európai Bizottság, az OECD és más szervezetek kimutatták, a környezetet súlyosan szennyezők általában nem fizetik meg az általuk okozott károk költségeit. Ez hatalmas összegű támogatás, amely torzítja az árakat, és így hibás gazdasági, gazdaságpolitikai döntésekhez vezet minden szinten. Ez képezi versenyképességünk javításának egyik legnagyobb akadályát. Ezért ezeket a költségeket adókkal, díjakkal be kell építeni az árakba. Az így keletkező államháztartási többletbevételeket az élőmunka terheinek csökkentésére kell fordítani, vagyis az adóterhek összességében nem növekedhetnek.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium már eldöntötte, hogy bevezeti a tehergépkocsik kilométer-arányos elektronikus útdíját. Ennek mértéke az előzetes tervek szerint az osztrák díjnak mintegy 40 százaléka, a svájcinak pedig körülbelül nyolc százaléka lenne. A díjat – Svájccal ellentétben – csak mintegy 4000 kilométer fő közlekedési útra vetnék ki, nem pedig a teljes közúthálózatra. Véleményünk szerint azonban az útdíj mértékének első lépésben legalább el kell érnie az ausztriai szintet, utána pedig mi-

előbb a svájcit (ez egyébként még mindig nem fedezné a tehergépkocsik által okozott összes költséget). Egyúttal már kezdetben is az ország összes közútjára ki kell vetni. Ez évente több mint 300 milliárd forint bevételt eredményezne, amelynek jelentős részét a külföldi járművek üzemeltetői fizetnék be.

Jogszabályi változtatásokkal vissza kell szorítani a személygépkocsi-használat elszámolásával kapcsolatos adócsalásokat – annál is inkább, mert az így kieső államháztartási bevétel évente mintegy 800 milliárd forintot tesz ki. Természetesen a gyakorlatban korántsem számíthatunk ekkora bevételre, néhány százmilliárd forint azonban várható. Ausztriához hasonlóan nálunk is célszerű adót kivetni a gépjármű-biztosításra, amely évi 300 milliárd forintot hozna. Több uniós ország gyakorlatát követve adót lehetne kivetni a repülőjegyekre is.

A háztartási energia felhasználásának terén elsősorban a „negatív adót”, vagyis a támogatásokat kell megszüntetni. Ellentételezésként emelni kell a családi pótlékot és a nyugdíjakat, valamint támogatni az energiaracionalizálást. (Tehát az ellentételezés semmiképp ne a gázszámlán keresztül történjen, mivel az nem ösztönöz a takarékosságra.)

A több adókedvezmény és egyéb támogatás mindannyiunk pénzéből gyakran olyan építkezéseket ösztönöz, amelyek hozzájárulnak a települések terjeszkedéséhez, továbbá hatalmas többletköltségeket rónak az egész társadalomra: közpénzen kell új utakat, csatornát, tömegközlekedést stb. biztosítani, romlik a már korábban kiépített infrastruktúra kihasználtsága, és pusztul a természeti környezet. Ezek a támogatások az e téren rendkívül elterjedt korrupciós ügyleteknek is a táptalaját képezik. Ezért ezeket a támogatásokat meg kell szüntetni, továbbá a földvédelmi járulékot a többszörösére kell emelni.

Javasolható a bányajáradék, a csomagolóanyagok termékdíjának és a hirdetések kulturális járulékának jelentős növelése, valamint egyes építőanyagokra ökoadó kivetése. A meglévőkön felül már nem szabad újabb egyedi támogatásokat, adókedvezményeket nyújtani semmilyen vállalkozásnak (ezek az esetek nagy részében súlyosan szennyező tevékenységeket ösztönöznek).

Összességében évi 1000 milliárd forint adó- és járulékterhet lehetne átcsoportosítani úgy, hogy számottevően javulna a versenyképességünk, előnybe kerülnének a hazai gazdálkodók az importtal szemben, növekedne a foglalkoztatottság, erősödne az innováció, csökkenne az energiafüggőségünk, valamint visszaszorulna a fekete- és szürkegazdaság.

A szerző a Levegő Munkacsoport elnöke, a Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal tagja