Amőbázás helyett
Mára eldőlt: átfogó önkormányzati reform végrehajtására gyakorlatilag semmi remény nincs a 2010-es választásokig, pontosabban bármelyik ciklusban is jóformán csak akkor van, ha az ellenzékre rátör a megegyezési mánia vagy a győztesek kétharmados többséghez jutnak. Ám néhány, a települések irányítását, az ott élők életét, a képviselő-testületek működését befolyásoló szabályt mindenképp meg kellene változtatni.
Ezek közé tartozik a polgármesterek és az alpolgármesterek jogállásának ügye is. Mert az mégiscsak elfogadhatatlan, hogy egy képviselő-testület azzal revolverezheti a település első emberét, hogy feloszlatja magát, s ezzel nemcsak a városatyáknak, hanem a polgármesternek is megszűnik a mandátuma. Vagy miközben a polgármesternek komoly legitimitása van, s jóval nagyobb a felelőssége, mint a városatyáknak, legtöbbször csak a végrehajtó szerepe jut neki, alig léphet fel a kollektív döntésekkel szemben. S nem választhatja meg szabadon, kikkel kíván együtt dolgozni, de a jutalma, költségtérítése is gyakran a vele szemben ellenséges politikusoktól függ. Az meg különösen érdekes, hogy hátrányba kerülhet az, aki egy választáson újra nyer, hiszen ha utána, egy időközi választás nyomán megszűnik a mandátuma, nem jut kedvezményes nyugdíjhoz.
De olyan esetek is bekerültek már szép számmal az önkormányzati folklórba, amikor a városvezetők helyettesei összerúgták a port a felettesükkel, majd telekürtölték a sajtót főnökük hozzá nem értéséről. Nyugodtan megtehették, hiszen az alpolgármestereket nem lehet leváltani. A polgármester pedig legfeljebb megvonhatja tőlük a feladat- és hatáskörüket, akkor viszont munka hiányában évekig amőbázhatnak a számítógépükön, s persze felveszik a nagy fizetésüket.
A változtatási javaslatokra a szaktárca és az önkormányzati érdekszövetségek már igent mondtak. Most már „csak” a pártokon a sor.
