A kényszer nagy úr
A mostani pénzügyi – s gazdaságiba óhatatlanul átcsapó – válságnak ugyan egyelőre szinte kizárólag csak a negatív hatásait érzékeljük, ám sok pozitív hozadéka is lehet. Akkor, ha sikerül megfelelő válaszokat találni a válság által kiélezett olyan problémákra, amelyekkel még sokáig együtt lehetett volna élni, ha nincs „helyzet”.
Nem szokás e körbe sorolni, de attól még igaz: az egyik ilyen gond a magyar külgazdaság szinte hagyományos egy lábon állása. Ma már külkereskedelmünk durván háromnegyede bonyolódik az EU-val, ugyan normál üzemmenetben nem akkora probléma, ám jelentős európai dekonjunktúra esetén drámai hatásokkal járhat a magyar gazdaság egészére nézve. Az exportdinamika lefékeződése, ne adj’ isten viszszaesése éppen úgy kihat a foglalkoztatási helyzetre, mint a gazdaság növekedése vagy éppen finanszírozhatósága – hogy a tovagyűrűző hatások közül csak párat említsünk.
Létkérdés tehát a mostani helyzetben új exportpiacok szerzése. Ez azonban nem megy magától: komplex program kell, amelyben egymást kiegészítve kínálják a vállalkozóknak a gazdaságdiplomáciai hátszelet unión kívüli piacokon, a kis- és középvállalkozók felkészítését, információkat s persze különféle pályázati pénzeket, kiegészítő forrásokat.
Minderre már korábban is szükség lett volna. De legalább a mostani kényszerhelyzetben valami megmozdult. Az említett, egymásra épülő, egymást kiegészítő elemek közül párat ugyanis már beindítottak, s most egy újabb startjának lehetünk tanúi. Bajnai Gordon kínai és hongkongi útját követően az elkövetkező hónapokban a miniszter és szakemberei sorra járják a magyar export fokozott befogadása szempontjából ígéretes piacokat, olyanokat, mint az orosz vagy a délkelet-európai. Eredmény persze azonnal nem várható sem ettől, sem a progam egészétől, de némi esélyt és segítséget kínál a magyar exportőrök számára közép- és hosszú távon.
