Béna kacsa EU-elnökség?
Jogilag nézve semmi probléma. A cseh kormány ügyvezetőként működik tovább, s a futó ügyek továbbvitelébe az uniós tanácsi soros elnökségi feladatok betöltése is beletartozik. A tanács üléseit és a munkacsoportokat továbbra is működtetik, az elnökségi tábla mögött továbbra is mindig ott ül egy cseh politikus (vagy a munkacsoportok szintjén egy szakértő), aki éppen olyan hatékonysággal tudja kidolgozni és elfogadtatni a kompromisszumokat, mint korábban.
Szép lenne, ha csak ennyiből állna a dolog, de sajnos nem így van. A tanácsi soros elnökség ugyanis nemcsak jogi státus, hanem legalább annyira politikai is. Politikai szempontból pedig Mirek Topolánek már a saját hazája nevében sem beszélhet, nemhogy az egész EU-éban, hiszen elveszítette parlamenti támogatását. Roppant kínos pillanatok várnak az unióra. A jövő héten G20-csúcsot tartanak Londonban, utána Barack Obama Prágában találkozik az unió vezetőivel. Mindkét helyszínen Topolánek lenne az amerikai elnök egyik legfontosabb tárgyalópartnere. Az a politikus, aki éppen tegnapelőtt nevezte „pokolba vivő útnak” Obama gazdaságpolitikáját az Európai Parlamentben. Az egyik német lap tegnapi száma találó karikatúrával jellemezte a helyzetet: egy béna kacsa ül az EU buszának kormánykerekénél, a busz kijelzőjén pedig az a felirat olvasható, hogy „Le Obama pénzügyi politikájával!”
Újabb érveket kaphatnak tehát azok, akik szerint az unió jól befürdött a keleti bővítéssel. Mert nem igaz, hogy volt már hasonló helyzet az EU történetében. Akik ezt állítják, arra hivatkoznak, hogy 1993-ban a dán soros elnökség alatt bukott meg a koppenhágai kormány, 1996-ban pedig az olasz soros elnökség idején történt meg ugyanez a római kabinettel. Csakhogy mindkét esetben röviddel ezt követően új kormány alakult, új miniszterelnökkel, friss politikai felhatalmazással és a néhány hetes kényszerű szünetet követően nagy lendülettel (ám az amerikaiak felesleges sértegetése nélkül). A mostani, cseh esetben viszont az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Topolánek egészen június végéig ügyvezetősködik. Ami a lehető legrosszabb kimenetel az EU szemszögéből.
Ráadásul a cseh kormány bukása az uniót új alapokra helyezni hivatott liszszaboni szerződés hatálybalépését is tovább nehezíti. Csehország ugyanis azon négy tagállam egyike, ahol még nem fejeződött be a 2007 decemberében aláírt – és a tagállamok közül elsőként Magyarországon ratifikált – lisszaboni szerződés megerősítése. Alexandr Vondra, a leszavazott cseh kormány miniszterelnök-helyettese kénytelen volt elismerni, hogy most már sokkal nehezebb lesz megszavazni a ratifikációt a prágai parlament felsőházában, hiszen a kormánypárti képviselők között sok az euroszkeptikus, akiket immár nem fegyelmez olyan erősen a kormányzati felelősség.
Ám még ez sem elég. A cseh kormány bukása alaposan megnehezíti az írországi ratifikációt is. Az őszre várható második ír népszavazáson ugyanis valószínűleg nem lehet majd azzal kampányolni, hogy lám, már a csehek is megerősítették a szerződést.
A cseh elnökség körüli zűrök felerősítették azoknak a hangját is, akik szerint meg kell szüntetni ezt az egész rotációs elnökösdit, hiszen nyilvánvaló, hogy a kisebb tagállamoknak túl nagy falat az elnökség. Felmerült az a gondolat is, hogy az elnökségi trióban a csehekkel együtt lévő franciák és svédek „segítsék ki” Prágát, bár ez nyilvánvaló képtelenség.
Mi pedig csendben annak örülhetünk, hogy a magyar elnökség nem 2009 első felére esik. Hanem 2011-re. Vajon hazánk képes lesz ennél kevesebb szerencsétlenkedéssel megúszni?
A szerző a Világgazdaság rovatvezetője
