Mit tud otthon az Aeroflot légitársaság?

Az orosz légitársaságok 30 milliárd rubeles állami segítségben reménykednek, mert tavaly megtizedelte őket a szupermagas üzemanyagár. Egyebek között ezért ment csődbe például a Borisz Abramovics vezette AiRUnion csoport is. Az idén az apaszthatja a vállalatok számát, hogy egyre többen fizetésképtelenné válhatnak a gazdasági visszaesés miatt. Február elején a közlekedési miniszter azt mondta: a 170 orosz légitársaság ötödétől (35-40 cég) megvonhatják az engedélyt, ha nem egyenlítik ki tartozásaikat.

Nincsenek ilyen gondjai az Aeroflotnak, amely tavaly viszonylag stabilan szerepelt. Összes bevétele 26,2 százalékkal nőtt, miközben az üzemanyagköltsége 50 százalékkal volt nagyobb, mint 2007-ben. Ezt részben takarékossággal tudta ellensúlyozni, illetve emelkedő utasforgalommal mind a belföldi, mind a nemzetközi járatoknál. A cég előzetes becslése szerint az üzemi eredmény megközelíti a 2007-es szintet, és pozitív lesz.

Valerij Okulov vezérigazgató úgy nyilatkozott, hogy az idén 19 százalékos üzeminyereség-növekedést várnak, tehát körülbelül 9,2 milliárd rubelt, miközben a költségek „csak” 16 százalékkal emelkednek. Folytatódik a flotta megújítása, a 45 Airbushoz további 18 ilyen új jármű áll szolgálatba. Késik viszont az első Superjet típusú jármű átvétele, mert a gyártó Szuhoj vállalat november helyett csak decemberben adja át a gépet.

Felvásárlásokkal is próbálkozik a társaság. Otthon legfontosabb versenytársát szemelte ki. Az S7 tavaly óta súlyos pénzügyi gondokkal küzd, ennek jele, hogy hiteleinek átütemezését kérte. Az Aeroflot vérszemet kapott, és bejelentkezett az S7-ben meglévő 25 százalékos állami tulajdonra. Nehezebb a dolga a Transaeróval, amelyik dinamikusan növekszik, és megközelíti az S7-et, januárban már 40 gépből állt a flottája. Tavaly öt új járatot indított Moszkvából és hármat Szentpétervárról, a sok belföldi mellett ezek között van barcelonai, tokiói és a montenegrói Tivatba közlekedő is.

Külföldön az Aeroflot hosszasan küzdött a legutóbb elkelt osztrák Austrian Airlinesért, de végül nem bírt a Lufthansával. Megkísértette az olasz Alitaliát is, de az sem jött össze, mert Rómában a francia–holland Air France–KLM párost választották stratégiai partnernek. Most a cseh állami CSA került a célkeresztbe, ott – az uniós jogok megtartása miatt – egy helyi partneren keresztül akarja megszerezni a cég piacra dobott 91,5 százalékos üzletrészét.

Orosz sajtóhírek szerint Valerij Okulovot hamarosan arra kényszerítik, hogy feladja az Aeroflotban elfoglalt vezérigazgatói tisztségét. Állítólag egy Putyin-hű embert, Vitalij Szaveljevet, az AFK Szisztyema (Sistema) konszern jelenlegi alelnökét nevezik ki a helyére. Okulov 1995-ben került az Aeroflot igazgatótanácsába, de már előtte is a társaságnál dolgozott, s 1997 óta vezérigazgató. Gyors karrierjét eleinte a Borisz Jelcin akkori államfőhöz fűződő családi kapcsolatainak tulajdonították – felesége Jelcin Jelena lánya –, de Jelcin lemondása után is megmaradt tisztségében.

Távozásáról sokszor voltak híresztelések, legutóbb tavaly nyáron. Az utóbbi időben több konfliktusa volt a felső vezetéssel. Igor Levityin új közlekedési miniszterrel amiatt volt nézeteltérése, hogy meg kell-e vásárolni a CSA cseh légitársaságot, a Rosztyehnologii állami korporáció befolyásos elnökével, Igor Csemezovval pedig az Abramovics fivérek tönkrement társaságaiból és még néhány állami légitársaságból az Aeroflot versenytársaként létrehozandó új Roszavia légitársaság miatt különbözött össze, amelyet „szappanbuboréknak” nevezett novemberben. Azóta több posztot is felajánlottak Okulovnak, köztük az egyik repülésügyi főhatóság elnöki székét, valamint a közlekedési minisztériumban újonnan létrehozott repülésügyi miniszterhelyettesi tisztséget, de ezeket elutasította.

Szaveljev a kilencvenes évek eleje óta vezető menedzseri tisztségeket töltött be különböző vállalatoknál és pénzintézeteknél, s jelenleg a Szisztyema pénzügyi részvénytársaság alelnöke, március eleje óta emellett az Aeroflot igazgatótanácsának tagja. A Szisztyema elsősorban a szolgáltatások területén, a kiskereskedelemben, a sajtóban, a távközlésben és a technológiai iparban tevékenykedik.

Egyes források szerint a váltás oka, hogy a válság új kihívásokat állít a társaság elé, de szakértők szerint másról van szó. Okulov nem tartozik egyik pénzügyi-ipari vagy hivatalnoki csoporthoz sem, s lecserélése e klánok valamelyikének egy tagjára beleilleszkedik abba az egy ideje megfigyelhető folyamatba, amelynek lényege a légi közlekedésben kialakult befolyási övezetek átalakítása. A váltás maga után von majd személycseréket az Aeroflot topmenedzsereinek sorában, s mivel a vezetés jó szakértőkből áll, a cserék gyengíthetik egy időre a működést.