Forgatókönyvek

Három forgatókönyvet vázolt fel a napokban José Barroso bizottsági elnök mandátumának megújításával kapcsolatban Guy Verhofstadt, a liberálisok EP-frakcióvezetője. Mivel éppen az ő frakciója a második Barroso-mandátum elindítása körüli hercehurca egyik kulcsszereplője, érdemes odafigyelni rá.

Verhofstadt első verziója szerint az EP már szeptember 16-án hozzájárul a bizottsági elnök új ciklusához, ha Barroso a frakcióknál tartott szeptember 8–9-i programismertető meghallgatásai elégedettséget váltanak ki. A második, Verhofstadt által is legrosszabbnak nevezett verzió szerint a frakciókat Barrosónak nem sikerül meggyőznie, s új jelölt megnevezését kérik az állam- és kormányfőktől. A harmadik, köztes verzió szerint az EP a szavazást a lisszaboni szerződésről október 2-án rendezendő írországi népszavazás utánra halasztja.

Mindez rávilágít az újraválasztási cécó igazi tétjére. Arra, hogy az ilyen ügyekben hatalmát hagyományosan fitogtatni szerető EP felismeri-e, mennyit árthatnak döntései a lisszaboni szerződés ügyének. Ha az EU intézményi válságba kerül a bizottsági elnökjelölt elutasítása miatt, akkor nagy valószínűséggel a szerződésnek is lőttek.

Ehhez képest valóban kisebb gondnak tűnik, ha október 2. utánra marad a döntés. Ekkor ugyan Barroso lesz a modern demokráciák történetének egyik leghoszszabb ideig kinevezésre váró jelöltje, ám ez csak nevetséges. Nem pedig káros. UGy