Karácsonyi ajándék a kormánytól

Az állami tulajdonban lévő, a földalapkezelőtől bérelhető területeken virágzó gazdaságok, ahol (az előterjesztés által megfogalmazott cél szerint) például „gyermekek világra hozatalát és felnevelését vállaló fiatal párok” művelik a földet, bizony olyan képet tár elénk, amely inkább egy antiglobalista francia művészfilmet idéz, mint – tisztelet a kivételnek – a magyar valóságot.

Nincs ezzel baj, sőt, talán éppen a fiatal gazdálkodók dinamizmusa hozhat friss vért a magyar agráriumba. A szép terv megvalósításához azonban rengeteg pénzre van szükség. Méghozzá állami pénzre, egyre többre: ha jól értelmezzük a termőföldvásárlás moratóriumának meghosszabbítására vonatkozó indítványokat, a termőföld ára most lendülhet meg csak igazán – fizetőképes kereslet hiányában ugyan kérdéses, mitől.

Érdemes számolni: a nemzeti földalap évente több mint tízmilliárd forintot fizet ki életjáradékként, a Magyar Nemzeti Vagyongazdálkodási Zrt. által kötött földhaszonbérleti szerződésekből 4-5 milliárd folyik be, míg a földalap föld- és erdővagyonának jelentős részét jelenleg vagyonkezelésbe adja – nem gazdálkodóknak –, jóval kisebb bevételt elérve, mint egy bérletből.

Úgy tűnik, ahhoz, hogy az állam érdemben beszálljon a versenybe, vagy extrém módon kell beavatkoznia a piacba, vagy irtó gyorsan kell pénzt szereznie hozzá valahonnan. Vagyis a földtörvény sokat várt tervezetével sem jutottunk előrébb azon kérdés megválaszolásában, vajon miből is virágoztatja majd föl a családi gazdálkodás a magyar mezőgazdaságot. Csak remélni lehet, a kormány tudja.