Összemosás

Az amerikai, francia vagy olasz politikusok restrikciókról szóló döntései, illetve ígéretei valójában nem mások, mint a társadalmi igényekre született reakciók. A korlátozásokkal vagy kitoloncolásokkal kapcsolatban az emberi jogi aktivisták és a gazdasági szakemberek is fáradhatatlanul hangoztatják kritikáikat. Csakhogy a probléma összetettsége ettől még megmarad.

Egyfelől naivitás lenne azt hinni, hogy absztrakt emberi jogi megfontolások miatt a politikusok hajlandók lennének eltekinteni attól a bevándorlásellenes kedélyhullámtól, amely a munkahelyek miatt aggódó választók körében tapasztalható. Azon persze el lehet vitatkozni, hogy a lakosság által a szociálisan problémás csoportok miatt érzékelt fenyegetés mennyire reális. A probléma ennek ellenére továbbra is létezni fog, hacsak nem kívánja valaki kötelező toleranciaátnevelésre fogni az európai és amerikai társadalmi többséget.

A másik nehézséget ugyanakkor az jelenti, hogy a vitában gyakran összemosódik a legális és az illegális bevándorlás. Jó példa erre Arizona magánakciója az USA-ban. Az igaz, hogy az időközben részben hatályon kívül helyezett törvény módszerei vitathatók, az viszont nem, hogy a jogszabály nem általában a bevándorlás, hanem a Mexikó felől tömegesen érkező, valós biztonsági fenyegetést jelentő illegális migráció ellen irányul. Ez pedig semmilyen veszélyt nem jelent az
Ázsiából vagy máshonnan érkező, gazdaságilag értékes high-tech szakemberek bejutására nézve.
Az persze már más kérdés, hogy Washington nemrég a jól képzett, olcsón dolgozó indiai informatikusok amerikai munkavállalását is megnehezítette a vízum megdrágításával. Ennek legfeljebb az Európai Unió örülhet, amely Amerikáéihoz hasonló sikereket szeretne elérni az agyelszívásban.