Ahol tényleg eltőzsdézték az adófizetők pénzét
Furcsa módon a Vértesi ügyének „rendezése” mintha kormányzati ciklusoktól függetlenül maradna napirenden. A működésképtelen struktúrában termelő bánya és erőmű megmentésének először 2006-ban fogott neki az akkori kormány. Egyéves előkészítés és az EU-val történő egyeztetés után 2007 őszén jelent meg az a kormányrendelet, amely három év alatt – évente csökkenő ütemezés mellett – összesen közel 23 milliárd forint állami támogatást biztosított a villamos energia árába épített „szénfillérekkel” az erőműhöz tartozó bányaüzem veszteségeinek ellensúlyozására és ezzel párhuzamosan az erőmű környezetvédelmi fejlesztésére.
De hiába ígérték a kormányhatározathoz kapcsolódóan bemutatott nagy ívű vállalati tervek a hatékonyságjavítást és a nyereséges gazdálkodás lehetőségét, a valóságban az erőmű eredményessé tételéhez még ez a hatalmas támogatás is kevés volt. A Vértesi 2007-től 2009-ig 13 milliárdos veszteséget halmozott fel, annak ellenére, hogy az elmúlt években az MVM csoporton belüli kedvező belső árképzés, a szabályozási-energiapiaci értékesítés lehetősége, a túlallokált széndioxid-kvóták értékesítése és egy 2009. évi kormányhatározatban biztosított 1,9 milliárd forintos többlettámogatás révén is részesült a 23 milliárdon felül további direkt vagy áttételes állami támogatásokban. E tételeket nem könnyű pontosan számszerűsíteni, de azt hiszem, nem áll messze a valóságtól, ha azzal számolunk, a Vértesi Erőmű fenntartása 2007 és 2010 között legalább 40 milliárd forintjába került a hazai adófizetőknek.
Az erőmű körül persze nem csak az alaptevékenysége miatt csapkodtak a hullámok. A System Consultinggal kötött áramvásárlási szerződéseinek hatása önmagában több mint nyolcmilliárd forintos tételt magyaráz a veszteségekből. (Ez csupán a 2009-ig megképzett céltartalék, a perek teljes költsége ennél várhatóan nagyobb lesz.) A közelmúltban ugyan sikerült csődegyezségre jutni a Vértesi nemteljesítése miatt pórul járt áramkereskedőkkel, de vajon mikor kapunk magyarázatot a szomorú történet valódi hátterére? Arra, hogy egyáltalán mit keresett egy MVM-leányvállalatként működő erőmű az áramtőzsdén, miközben az MVM csoportnak professzionális kereskedelmi szakvállalatai vannak? Sok, a közelmúltban felkapott valós vagy vélt ügy helyett az adófizetők pénzének ez a valódi „eltőzsdézése” azt hiszem, nagyobb politikusi és médiafigyelmet érdemelne.
Az erőmű közpénzekből történő támogatása, úgy tűnik, nem ért véget 2010-ben. A közelmúlt kormányzati döntései alapján az erőmű 2014-ig, míg a bánya 2012 végéig tovább működhet. A bejelentésből megtudhattuk, hogy az új kormánynak figyelembe kellett vennie a szociális, társadalmi, foglalkoztatási szempontokat is. Hiszen a döntés 1200 közvetlen alkalmazott és ugyanannyi külsős beszállító, összességében mintegy tízezer embernek a napi megélhetését befolyásolta. A gazdaságosságot, versenyképességet és szolidaritást nem lehet vagylagosan kezelni, mert akkor a szolidaritás vesztesként kerül ki ebből.
Ezek valóban méltányolandó szempontok. Azt gondolom, nem lehet az erőművi dolgozókon számon kérni az előző időszak vezetési hibáit. A dolgozók – különösen a megélhetését szinte bizonyosan elveszítő 650 bányász – tisztességes végkielégítést érdemelnek. De ha azzal számolunk, hogy az újabb négy évre biztosított támogatásokkal a villamosenergia-fogyasztók legalább húszmilliárd forintos nagyságrendben fogják tovább dotálni a Vértesi pénztemetőjét, akkor jogosan vethető fel: vajon nem járna jobban mindenki, ha ennek a pénznek a feléből fejenként akár 15 millió forintos végkielégítést biztosítanánk a 650 bányásznak, a másik feléből pedig építenénk egy valóban korszerű erőművet?
A szerző a Force Motrice partnere
