Dugódíj – megoldás?

A mobilitás menedzselésének egyik módszere, eszköze a torlódási díj (congestion charge), népszerűbb nevén a dugódíj. Fontos leszögezni, hogy elsősorban a forgalom csillapítását és nem a városi bevétel növelését szolgálja annak érdekében, hogy távol tartsa a nem kívánt forgalmat a túlterhelt belvárosoktól. Nem kívánt forgalmon elsősorban az átmenő és a közösségi közlekedéssel is racionálisan lebonyolítható utazásokat értjük.

A mobilitás menedzselésének eszköztára még sok-sok mást is tartalmaz a belső városrészekre zúduló közúti forgalom radikális csökkentése érdekében, úgymint

- az úthálózat „forgalomcsillapítását” az átmenő forgalom megnehezítésével (pl. Belváros Szíve projekt),

- egységes parkolásszabályozási rendszer bevezetését,

- a közforgalmú közlekedés színvonalának és versenyképességének növelését szolgáló intézkedéseket, valamint

- a citylogisztikai megoldásokat.

Tágabb értelemben idetartozik egy város közúthálózatának arányos fejlesztése is. A nagyvárosok többségére a sugaras úthálózat a jellemző, amely automatikusan a központba vonzza a forgalmat. A motorizációs robbanás annak idején arra késztette a városokat, hogy ezeken a nagy forgalmú utakon újabb és újabb fejlesztéseket hajtsanak végre, s ez végső soron tovább rontotta a helyzetet. Közben a nagyvárosok több központúvá váltak, a külső területek között jelentős forgalmi igények keletkeztek, és ezek az úthálózat-szerkezet adottságai miatt szükségszerűen a központi területeken keresztül bonyolódnak le. Tehát az úthálózat kör-, illetve tangenciális elemeinek a fejlesztése nemcsak a belvárosi torlódások csökkentését szolgálja, hanem egyben ez is az egyik feltétele a dugódíj bevezetésének. Jellemzően hiányoznak ezek az elemek a főváros budai oldalán.

Azt, hogy adott esetben melyik forgalomcsillapítási megoldás vezet célra, a város adottságai határozzák meg. Egy Budapest méretű nagyvárosban gyakorlatilag csak a szóba jöhető eszközök egyidejű alkalmazása hozhat megfelelő eredményt. Ezek zöme, mint pl. a hatékony tarifarendszerű, vonzó közösségi közlekedés és a fejlett parkolási rendszer egyúttal előfeltétele is a dugódíj bevezetésének. Ez biztosítja azt, hogy a kialakított rendszer össztársadalmi előnyökkel járjon, ne csak a környezetterhelés átterelődése következzék be. Ezért előzte meg a dugódíj bevezetését többéves előkészítés Londonban és Stockholmban egyaránt.

A díjszedés és az ellenőrzés fizikai megoldását illetően több kipróbált eszköz áll rendelkezésre. A hazai igényeket és adottságokat figyelembe véve elsősorban azok a módszerek jöhetnek számításba, amelyek külön járműfedélzeti eszközöket nélkülöznek, és elektronikus rendszámtábla-felismerő és -leolvasó technikára támaszkodnak, egyben pedig alkalmasak más ellenőrzésre is (pl. nehéztehergépkocsi-behajtás), valamint illeszthetők a közeljövőben bevezetendő elektronikus útdíjbeszedő rendszerhez.

Nem szabad elfelejteni, hogy – szemben a forgalomtechnikai eszközökkel – a díjszedés feltételez egy a rendszer költségeit fedező bevételt, azaz a behajtó forgalom egy részének a fennmaradását. Ennek mértéke a díj nagyságával szabályozható, ugyanakkor látható, hogy szoros kölcsönhatásban áll a rendszer többi elemével, például a közösségi közlekedéssel és a parkolási rendszerrel szemben támasztott mennyiségi igényekkel. Kedvezőtlen esetben a környezeti és a finanszírozási szempontok szembe is kerülhetnek egymással.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jól előkészített díjszedési rendszerek elérték céljukat, és a kezdeti kételyek elmúltával társadalmi elfogadottságuk is megfelelő. Mindemellett számos város sikeresen oldotta meg belvárosának forgalomcsillapítását dugódíj nélkül is, igaz, ezek sokkal kisebb publicitást kaptak, s a közlekedési rendszer fejlesztését és üzemeltetését más forrásból kell finanszírozniuk.

n A szerzők a KTI Nonprofit Kft. szakértői