Hullámverés
Az Európai Unióban arra keresik a választ, hogy egy görög államcsőd és a nyomában járó piaci felfordulás hogyan hatna a nagy pénzintézetek tőkehelyzetére. Magyarországon azonban mindez máris érezteti hatását a devizahitelek jelentős súlya miatt: a menedéknek számító alpesi deviza megállíthatatlannak tűnő erősödése próbára teszi mind a háztartások, mind pedig az itteni bankok teherbíró képességét.
Tény, hogy a magyarországi pénzintézetek komoly kihívás előtt állnak. A korábban túlságosan megengedő állami szabályozás szigorítása, a bankadó, a kilakoltatási moratórium épp akkor szakadt a nyakukba, amikor a munkanélküliség emelkedése és forint gyengülése miatt a korábban jó üzletnek tűnő hiteleik egyre nagyobb hányada dől be. Adózás előtti eredményük így látványosan csökken, egyre több közülük veszteséges. Nem kedvez a nemzetközi környezet sem. Devizaforrásaikat egyre rövidebb lejárattal tudják megújítani, és kérdés, hogy az európai szuverén adósságválságban magukat megégető anyabankok mennyire lesznek hajlandók friss tőkével ellátni magyar leányaikat.
Ezzel együtt a magyar bankszektor sokktűrő képessége a jegybank legutóbbi vizsgálata alapján kielégítőnek tűnik. A hitelintézetek tőkemegfelelési mutatója jóval magasabb az elvártnál, és egy nagyobb árfolyamgyengülés is „csak” néhány tízmilliárd forintos tőkepótlást tehet szükségessé. Más szóval: pánikra nincs ok, de a kockázatok jelentősek. Ha a mostani folyamatok tartósak maradnak, netán súlyosbodnak, az tovább tolhatja a hitelezés várva várt feltámadását. Ez pedig már nem csak a svájcifrank-adósoknak rossz hír.
