Kétélű fegyver a felmondások könnyítése
Igaz, az új munka törvénykönyv tervezete még nem tekinthető a kormány álláspontjának. Ha a társadalmi vitára bocsátott tervezetben foglaltak mégis megvalósulnak, a korábbiaknál egyszerűbb lesz megválni a munkavállalóktól.
Az elbocsátás könnyített feltételrendszere adott esetben valóban eredményezheti azt, hogy egy munkáltató könnyebben szánja rá magát a bővítésre. A vállalkozók még növekvő megrendelésállomány esetén sem felejtik el soha, hogy a szerencse forgandó. Ha tudják, hogy a rosszabb időkben sem kerül annyiba nekik a leépítés, hogy meglévő törzsgárdájukat vagy akár magát a céget is veszélyeztesse a lépés, talán könnyebben választják jobb időkben a dolgozók felvételét. Ezt jelenti a munkaerőpiac rugalmassá tétele, amely emelheti a foglalkoztatás szintjét.
A hosszabb távon indokolható változás azonban nem biztos, hogy a legjobbkor jött. A pozitív hatáshoz ugyanis arra is szükség lenne, hogy küszöbön álljanak a jobb idők, amikor a munkaadóknak olyan kellemes dilemmákkal kell szembenézni, hogy a bővítést vagy a túlóráztatást válasszák-e. A kormányzat egyéb – tisztán politikai indíttatású – lépései miatt azonban a vállalkozásokra elvárt béremelés is nehezedik jövőre, miközben az erre fedezetet nyújtó gazdasági felpezsdülést senki nem szavatolja számukra. Márpedig így könnyen elillanhat az az előny a munkáltatók számára, amelyet a szabadságok rendszerében, a munkaidőben és a felmondási szabályokban történő változás jelent. A versenyképességet elősegítő rugalmasság és a versenyképességet rontó béremelési kényszer több cégnél valószínűleg csak egyetlen kijáratot hagy szabadon: az elbocsátást. Ha a tervezetből törvény lesz, mindez könnyebbé válik, mint valaha.
