Nem kukoricáznak - Kivégezték a hazai bioetanolgyártást?
A közelmúltban literenként 40 forintban meghatározott, áfával pedig 50 forintot kitevő teher hivatalos indoklása az, hogy okafogyottá vált ezen megújulóalapú üzemanyagnak a piacra jutását segítő, illetve előállítása versenyhátrányát csökkentő kedvezmény fenntartása. Ha tehát továbbra is élvezi a terület az adómentességet, akkor tiltott támogatásban részesül. Márpedig a 85 százalékban megújuló energiahordozót, azaz etanolt tartalmazó E85-ös üzemanyag literje az adókedvezmény megvonása előtt 80-100 forinttal kevesebbe került a 95-ös oktánszámú, normál benzinénél. Ez az ár már nemcsak a termék piacra jutását teszi lehetővé, de ott indokolatlan előnyhöz is juttatja.
Megfontolandók azonban azok az érvek is, amelyek szerint a fenti okoskodásnak már a kiindulópontja is rossz, és nem szerencsés a kétféle benzin árának ilyen módon történő összehasonlítása sem. A Magyar Bioetanol Szövetség például kitart amellett, hogy máig nem változtak meg azok a feltételek, amelyek alapján az EU hozzájárult a bietanol adómentességéhez. Egyrészt ugyanis továbbra sem dolgozták le a bioetanol-termelők a szénhidrogén-alapú benzin gyártóival szembeni költséghátrányukat, hiszen az elmúlt négy évben nemcsak a benzin alapanyaga, a kőolaj drágult, hanem a bioetanolé is. A kukorica ma mintegy 80 százalékkal kerül többe. Másrészt – mint mondják – az E85-ös alig kimutatható piaci jelenlétéről sem lehet azt állítani, hogy e szint elérésével az adómentesség már megtette a maga kötelességét.
Svédországban hét éven át élt az adómentesség, s úgy szűnt meg, hogy akkor már 1600 benzinkútnál lehetett kapni a magas bioetanol-tartalmú üzemanyagot, amelynek piaci részesedése 30 százalék körül volt. Ezt követően pedig a szabályozáson keresztül segített az állam, például csak olyan új benzinkút megnyitását engedélyezte, amely zöldüzemanyagot is forgalmazott. Persze már Magyarországon is négyszáz kútnál kapható E85-ös, de ez számában és arányában is jóval elmarad a svédországitól.
A kétféle benzin árának összevetése azért lehet csalóka, mert az E85-ös energiatartalma ötödével kisebb, mint a normál benziné, vagyis E85-ösből fajlagosan ennyivel többet is kell tankolni. Ezt és az adóbevételt is figyelembe véve félő – mondják a bioetanolosok –, hogy már elvész az az árelőny, amely miatt érdemes E85-öst tankolni.
Az üzemanyag-piacinál „magasabb” szempontok is mérlegre kerültek az E85-ös adómentességének felszámolása kapcsán kibontakozott vitában. Ilyen például, hogy míg a kétféle benzin égetésekor közel egyformán sok szén-dioxid kerül a levegőbe, a bioetanol előállítása során kisebb a levegőszennyezés, mint a benzin gyártásakor — mondják az E85-ös forgalmazói. Szintén az ő érvük, hogy a hazai kukoricafelesleg is sokkal nagyobb haszonnal értékesíthető bioetanol formájában, mint növényként.
Egy másik nagy vitatéma, hogy árt-e az autóknak a bioetanol. Magyarországon több tízezren tankolnak E85-öst, állítólag baj nélkül. Ugyanakkor márciusban a német autósok körében már az is hatalmas tiltakozást váltott ki, hogy 10 százalékra emelték a „normál” benzin kötelező legkisebb bioetanol-tartalmát. Nálunk ez továbbra is 5 százalék, az viszont már most biztos, hogy a rendelet ezt a részt nem fogja drágítani, mert azt már ma is ugyanakkora jövedéki adó terheli, mint a szénhidrogén-alapú benzint.
Egymásnak feszülnek az érvek a bioetanol-gyártás munkahelyteremtő képessége kapcsán is. „A kukoricatermesztés az egyik leginkább gépesített agrártevékenység” – mondják az egyik oldalon. A másikon pedig: ez még mindig több munkahelyet teremt, mint amikor importáljuk a normál benzinbe kötelezően bekeverendő mennyiséget is.
Az új rendelet a kihirdetése utáni 45. napon lép hatályba. Hogy maradt-e az E85-ös javára olyan, néhány százalékos árelőny, s tudnak-e forgalmazóik annyit engedni a haszonrésükből, hogy mégis a piacon maradhasson a termékük, majd csak akkor dől el.
A szerző a Világgazdaság munkatársa
