A kormánynál a labda
A felsőoktatási keretszámok szinte földindulásszerű változása nem érintette kifejezetten ezeket a pályákat, sőt, a részösztöndíjas forma bevezetésével még akár jól is jártak ezek a szakok. Gond viszont az, hogy ma még senki nem tudja, hogyan fognak reagálni a hallgatók a részösztöndíjra. A mai jelentkezési határidő lejártával néhány napon belül kiderül ez is, de nem alaptalan várakozás az, hogy sokakat elbizonytalaníthatnak a fizetendő költségek.
Ezek a költségek a diák szemében soknak tűnhetnek, a mérnökökre, informatikusokra igényt tartó vállalkozásoknak azonban nem jelentenek különösebb tételt. A cégek persze nem osztogatják csak úgy a pénzüket, azonban ők is tudják: tíz év múlva is szakemberre lesz szükségük. Még fontosabb az, hogy kikre. A legtöbb cég nem igényel 10-20 zseniális műszaki szakembernél többet, a gond csak az, hogy mindegyiküknek ugyanarra a 10-20 emberre van szüksége. A segítség – az iparági felelősség felismerésén túl is – elemi érdekük.
Alighanem akad majd olyan cég, amely közvetlenül pénzt juttat a hallgatóknak, de sokkal valószínűbb a már eddig is jól működő oktatási programok kiterjesztése és elmélyítése. Ha szinte biztosra vehető jó tanulmányi eredmény esetén az elhelyezkedés, a családok is könnyebben választják a diákhitelt.
Az alapvetően örvendetes várakozásra azonban némi árnyék vetül. A szerkezeti reformok homokórájával mérve viharos gyorsasággal átszabott felsőoktatás körül ma több a bizonytalanság, mint valaha. A képzések meghirdetése, az intézmények szerepe és a céges támogatások pontos formája is csupa kérdést vet fel. Ha most asztalhoz ülnek a felek a jogalkotóval, és mielőbb tisztázzák ezeket a kérdéseket, akár még jól is alakulhatnak a dolgok. Késlekedni nincs idő, a kormányzat térfelén pattog a labda.
