Tájékoztassanak, vagy azt hisszük, mutyik vannak a háttérben
Az átalakításokban hátrányosan érintettek haragját kockáztatva most mégis muszáj levenni a populista szemüveget és a megszorításoknak szurkolni. Ez az egyetlen út ugyanis a fenntartható költségvetési pályához, a gazdasági növekedéshez, mellyel hosszú távon még azok is jól járnak, akiknek a zsebéből most éppen súlyos ezreket vesz ki a kormány.
És ha így állunk hozzá, akkor nem jó jel, hogy kívülről úgy tűnik: a tavalyi égetően sürgető, azonnali megszorításokat elvégezve sok ágazatban mintha hátradőltek volna a kormánytagok „idénre megvágtuk, amit kell, most pihenjünk kicsit” felkiáltással.
A kormánynak kétharmados felhatalmazása van, lényegében ellenzék nélkül. Amit akar, azt gyorsan meg tudja csinálni, ráadásul a választások után világossá is tette a miniszterelnök, hogy új alapokra helyezi az országot. Ennek a kormányzat a Széll Kálmán-tervben is hangot adott, konkrét határidőket szabva magának.
Hozzá kell tehát látni az ebben foglalt mély átalakításokhoz, illetve be kell fejezni azokat. A közösségi közlekedés, a felsőoktatás, a rokkantnyugdíj, az elektronikus útdíj és a jó ég tudja még mi teljes reformjához, hogy a következő években már ne egy nem hatékony rendszerbe, feneketlen kútba öntsük a pénzt.
Ha pedig a minisztériumokban most felhördülve olvassák ezt, mondván, fogalma sincs senkinek arról, milyen nehéz ez a munka, milyen rejtett aknákkal, apró nehézségekkel, halasztó kis hülyeségekkel kell szembesülni, akkor a kérés úgy módosul: tessék őszinte, folyamatos tájékoztatást adni arról, hogy állnak a dolgok, mik okozzák a csúszást. Így ugyanis kénytelenek leszünk azt gondolni, hogy vállalhatatlan érdekharcok, mutyik vannak a háttérben. A hozzáértés hiányát már nem is merjük feltételezni.
