Bűnbakkeresés - "Miért packázik velünk az Európai Bizottság?"
Kezdjük ott, hogy eleve nem kerültünk volna ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, ha a kormány nem égeti el a tartalékokat, nem rombolja le a befektetői bizalmat és a növekedési potenciált a rövid távú politikai népszerűségért. Furcsamód azonban az IMF korábbi kipaterolása felett ujjongók most nem a különutas gazdaságpolitika kudarca miatt aggódnak, hanem azért, mert nem akar minket visszafogadni a korábbi „gyarmatosítónk”.
De nem csupán ez a logika utal tudathasadásra. A kormány immár közel fél éve hajtogatja, hogy meg akar állapodni, miközben a valóságban nem tesz meg érte mindent. A folytatódó háborús retorika ellenére néhány joggal kifogásolt törvényt „fű alatt” módosított ugyan, de a jegybank ügyében például a még folyó egyeztetések ellenére is olyan módosító javaslatot terjeszt be, amely nem veszi figyelembe teljes mértékben az ajánlásokat. Csoda-e, ha Brüsszelben és Frankfurtban nem értik ezt a magyar vircsaftot, és ennek megfelelően is kezelnek?
Idehaza persze sok mindent el lehet adni a választóknak.
Látszólag könnyű külső ellenségképek gyártásával palástolni a rossz gazdaságpolitika következményeit – keményebb vagy puhább formában több kormány is él ezzel az eszközzel. Ettől azonban még az árát meg kell fizetni. Vajon tényleg megéri az adófizetők pénzéből havonta tízmilliárd forintnyi többletkamatot adni a többségében külföldi állampapír-tulajdonosoknak, ahelyett, hogy visszatérnénk a fenntartható és kiszámítható gazdaságpolitikához? Ha már magunktól nem megy, hát az IMF és az EU segítségével.
