Gázálom
Az ügylet miniszterelnök általi megjelölése kissé pontatlan, ugyanis az államnak abban az értelemben nincs mit visszavásárolnia, hogy el sem adott semmit: a német cégnél lévő gáz-nagykereskedelem és -tárolás 2006-ig az akkor csak 11,7 százalékos állami (ÁPV) ellenőrzésű Molé volt. Utóbbi ez idáig nem jelezte, hogy visszaszerezné a nevezett eszközöket, főleg, hogy azóta már van saját gázkereskedő és -tároló cége is.
A lényeg persze nem ez, hanem a megjelölt tevékenység állami ellenőrzés alá vétele.
A terv már egy éve ismert, az pedig még régebben, hogy a kormány a stratégiai tevékenységeket és eszközöket maga akarja ellenőrizni. Az is, hogy sokkal nagyobb sugarú kört húzott meg a stratégiainak mondott eszközöknek, mint az elődje, és más piacgazdaságok példái szerint is jobb, ha bizonyos tevékenységeket magánál tart az állam.
Mégsem ígérkezik könnyűnek, de még teljesen megokolhatónak sem a küszöbön álló államosítás. Nem látszik, hogy mit kapnak az egymilliárd euró körüli vételárat összeadó adófizetők. Olcsóbb gázt aligha, a stratégiai eszközök állami tulajdonlásának nem is az árak lenyomása a célja. Nagyobb gázbiztonságot sem, legalábbis nem tudni, minél nagyobbat, hiszen a gázválság idején a most kiszorítandó E.On és a jórészt magántulajdonú Mol is példaértékűen vizsgázott. A választ talán a korábbi visszavásárlások utáni sikertörténetek adják, de ilyen vagy nincs, vagy még korai számon kérni.
Ettől még lehet jó lépés kivásárolni az E.Ont. Merhetünk nagy állami gázipari tevékenységet is álmodni, a gond az, hogy egyelőre csak az ára látszik, a hozadéka nem. Az állateledelgyár legalább már áll.
