Talpon maradni
Ahhoz pedig még a legjobb európai nagyfesztivál díjának elnyerése is kevés volt, hogy az idei jubileumot igazi nagy névvel ünnepelje a fesztivál. A megszorításokra kényszerülő Szigetnek sajnos még mindig nem akkora a presztízse – a büdzséje pedig soha nem lesz akkora –, hogy nemzetközi riválisai elől el tudja halászni a teli naptárral turnézó világsztárokat. Európában több száz jelentős fesztivált rendeznek, így csak azoknak van esélyük a versenyben felülkerekedni, amelyek meg tudják magukat különböztetni a többiektől.
Nagy baj persze nincsen. A Sziget az Sziget: ha esik, ha fúj, közel 400 ezer ember feltétlenül kilátogat a Hajógyárira. Megsüvegelendő siker, hogy az eddigi 19 Szigetnek jóval több mint ötmillió látogatója volt, a 20. rendezvényre várják a hatmilliomodikat. Sok fiatal van úgy, hogy inkább kenyéren és vízen él a hónap végén, de legalább egy napijegyes karszalagot mindenáron szerez a csuklójára. Ugyanakkor húsz évvel ezelőtt, az induláskor még kevesen gondolhatták, hogy a 2010-es években a heti bérletek 85 százalékát külföldiek veszik meg.
Jól rávilágít a jelenlegi gazdasági helyzetre, hogy – részben a bankok hitelezési feltételei miatt – a kisebbségi tulajdonosokon kívül igazából senkinek nem kellett az EST Media tulajdonrésze a fesztiválszervező cégben. Az újra teljes jogú tulajdonossá váló Gerendaiék befektetési mozgástere a következő években mindenképpen csökkenni fog, hiszen elsősorban a hitel visszafizetésére kell koncentrálniuk a talpon maradáshoz. A külföldi vendégeket persze ez nem izgatja, a buli után hazarepülnek. Mi viszont itt maradunk és abban bízunk, hogy egyre újabb és újabb generációk ismerhetik meg a Sziget-élményt.
