Védelem a kormányzati döntéshozatal szétlövöldözött rakétái ellen?

A megállapodások nyilvánosságra hozott részletei vajmi keveset árulnak el az igazi alkukról. A kormány deklarált célja, hogy a cégek az itt megtermelt nyereségük minél nagyobb részét újra itt fektessék be. Ezt a vállalatok a szavak szintjén nyugodtan vállalják is. Cserébe pedig egyfajta védelmet remélnek a kormányzati döntéshozatal szétlövöldözött rakétái ellen.

Soha nem jó, ha egy rendszer nem a mindenkire érvényes szabályok és törvények, hanem az egyéni különalkuk alapján működik. Miért vállalja akkor mégis kormány, hogy egyes cégeket maga mellé emel, másokat meg nem? És miért vállalják a cégek, köztük olyanok is, amelyeket egyébként telibe találtak a különadók és válságadók, hogy egyéni alkukba bocsátkoznak?

A kormányszándék világos: a nagy foglalkoztatók mellett állva könnyű letenni a voksot az úgynevezett munkaalapú társadalom mellett. Szembe lehet állítani a termelőszférát például a főellenség pénzügyivel, cáfolva egyúttal, hogy a kormánynak általában lenne baja a külföldi befektetőkkel. Az ismert gondolatmenet a munka becsületéről, a bioetikusok és szociológusok képzésének túlzásairól könnyen vezette el a kormány ideológusait a felsőoktatási keretszámok drasztikus csökkentéséig például. Ha más előnyt is szerez a kormány a multiktól, még ügyesebb, de arról a nyilvánosság nem értesül.

És a cégek? Nos, ők talán abban bíznak, hogy a nyilvánosan vállalt érték- és érdekazonosság hosszú távra nyugodt és kiszámítható jövőt biztosít a vállalatnak – ha már az általános környezet nem ilyen. Vagy ha ebben nem is bíznak tiszta szívből, egy felkérésre nehezen mondhatnak nemet.
De a kialkudott biztonság tartósságáról azért majd kérdezzék meg a bankszférát is.