Van Rompuy géniuszát dicsérte Orbán Viktor
Herman Van Rompuy géniuszát dicsérte az EU-büdzséről döntő brüsszeli csúcstalálkozó után Orbán Viktor. Akár a maratoni tárgyalás utáni kialvatlanságára is foghatnánk az Európai Tanács elnökéről szóló áradozást, ám ezzel egyben komoly kritikát is megfogalmazott a miniszterelnök.
Nézzük csak meg a hétéves pénzügyi keret elfogadott verzióját! Jórészt lesöpörték az asztalról az Európai Bizottság ötleteit, az Európai Parlament aggodalmait elintézték annyival, hogy a képviselőket politikai felelősség terheli, ezért ne akadékoskodjanak annyit.
Mindeközben gyakorlatilag minden tagországi vezető széles mosollyal térhetett haza választóihoz.
Vagyis Van Rompuy végül nem tett mást, mint sikeresen egyeztette össze a 27 tagország teljesen eltérő érdekeit. Félreértés ne essék: a csütörtöki állapotokat elnézve ehhez úgy is zsenialitás kellett, hogy mindenki tudta, ha most sem jutnak egyezségre, azzal elképesztő módon blamálja magát minden tagállam és a mostanában épp eleget bírált Európai Unió is.
Ám az egyezségnek az volt az ára, hogy a reformkezdeményeket megint lesöpörték az asztalról – elég csak a közös agrárpolitikára gondolni –, illetve az eleve alultervezett kiadási oldallal – a kötelezettségvállalás és a kifizetések közötti különbség csaknem 6 százalék – potenciálisan a deficit felé sodorták a világ egyetlen olyan büdzséjét, amelynél ez nem lehetséges.
A tagországok tehát ismét legyőzték a közösséget, ehhez kellett Van Rompuy zsenialitása. És most egyik szemünk sír, a másik meg nevet: félő, hogy a következő hét év is attól lesz hangos, hogy rossz helyre mennek az agrárpénzek, hogy nem használják fel hatékonyan az uniós pénzeket, hogy most már tényleg a versenyképességi problémák megoldására, megelőzésére kellene fordítani ezeket a milliárdokat, egyáltalán, ráférne egy átfogó reform az unió költségvetésére.
Jó lenne nem ezt mondani, de félő: hét év múlva pontosan innen folytatjuk.
