Közeledik a kijózanodás a forint piacán: a megelőlegezett bizalom nem repíti tovább a magyar devizát
Óriási eufória jellemezte a forint piacát a múlt héten, ám a megelőlegezett bizalom napjai meg vannak számlálva, már hétfőn is inkább a közel-keleti események uralták a kurzus alakulását. A Tisza Párt győzelme miatt bekövetkezett forinterősödés ideje a végéhez közeledik tehát, így ismét a fundamentumok lehetnek a meghatározók.
Erős a forint, de a választási lendület fogytán
A kibontakozó energiaválság, az olaj- és földgázárak emelkedése pedig nem kedvez a magyar fizetőeszköznek, ahogy hazánk külkereskedelmi vagy épp fizetési mérlegének sem. Ezt ellensúlyozza a Magyar Nemzeti Bank szigorú monetáris politikája, miután Varga Mihály jegybankelnök egyelőre nem kapkod a kamatcsökkentéssel, sőt, már az iráni háború kitörése előtt is inkább óvatos hangot ütött meg.
Az infláció egyelőre márciusban is meglepően alacsony maradt,
részben talán az üzemanyagok védett árának köszönhetően is, ám vannak a drágulási ütem gyorsulása felé mutató kockázatok is, így Varga Mihály óvatossága érthető, még ha a forint erősödése segít is kordában tartani az árak emelkedését. Azt egyelőre nem tudni, hogy a Tisza-kormánynak mi a szándéka az árrésstopokkal, de azok esetleges eltörlése szintén hozzájárulhat az árak emelkedéséhez, nem könnyítve meg a jegybank dolgát.
Az EKB kamatemelésre készül, mi lesz a forinttal?
Ráadásul az infláció más országokban vagy épp az eurózóna egészében már kevésbé alakult kedvezően, mint hazánkban, így az Európai Központi Bank által meghatározott kamat is felfelé indulhat, csökkentve a forint és az euró közötti kamatkülönbözetet, mely más hatások híján a forint gyengülésével járna. A geopolitikai kockázatok és a hosszúra nyúlt nemzetközi ellátási láncok korában azonban a forint árfolyamát számos tényező mozgatja.
A Hormuzi-szoros lezárásának hatásai leglátványosabban a kőolaj és a földgáz árának alakulásában érhetők tetten, de más piacokon is éreztetik hatásukat, legyen szó műtrágyáról, alumíniumról vagy épp műanyagokról. Ezek a hatások nem is feltétlenül azonnal jelentkeznek, hiszen
például a műtrágya hiánya miatt jelentkező csekélyebb termés még nem szerepel az árupiaci árfolyamokban, és a hatás nagysága sem ismert egyelőre.
Csak annyit feltételezhetünk, hogy az őszi aratás világszerte gyengébb lesz a megszokottnál, ami miatt emelkedhetnek az élelmiszerárak.
A különböző termelési inputok árának változása sokszor csak a már elkészült árucikkek esetében tűnhet majd fel. Ugyanakkor a forint múlt heti jelentős erősödése akár túlzott is lehet, és az export versenyképességét csökkentheti, miközben ösztönözheti az importot, ami a külső egyensúly felborulását vonhatja maga után.
Varga Mihály óvatos és erre minden oka megvan
Kockázatból tehát van bőven, így érthető, ha Varga Mihály nem kapkod a kamatcsökkentéssel annak ellenére sem, hogy a legfrissebb inflációs adat szerint az árak csak 1,8 százalékkal nőttek éves alapon. Az ennyire alacsony drágulási ütem ugyan már lefelé lóg ki az MNB 2–4 százalék közötti toleranciasávjából, ám a jegybank főként a volatilis élelmiszer és energiaáraktól szűrt maginflációt figyeli, és arra is tud inkább a monetáris politika eszközeivel hatást gyakorolni. Talán az sem véletlen, hogy szemben más állami vezetőkkel, a jegybank élén nem tervez változtatást Magyar Péter, a Tisza Párt várható miniszterelnöke.
A Tisza Párt az euró bevezetését tervezi, amihez számos kritériumnak is meg kell felelni, legyen szó az államadósság vagy épp a költségvetési hiány csökkentéséről és az infláció leszorításáról. Ezek között akár egymásnak ellentmondó lépéseket igénylő döntésekre is szükség lehet, így kérdéses, hogy a kormányzat sikerrel jár-e.
Az euró bevezetése már korábbi kormányzatok célkitűzései között is szerepelt, ám az ehhez szükséges feltételek teljesítése elmaradt.
Varga Mihály és a monetáris tanács ebben a helyzetben nem teszi tehát rosszul, ha továbbra is adatvezérelt módon működik és óvatos marad.
