„Az Európai Parlament izgága kötekedőinek adtunk néhány kokit, leesett néhány saller” – így emlékezett közel két éve Orbán Viktor arra a 2011. januári vitára, amikor a médiatörvényt kritizáló EP-képviselők előtt kellett bemutatnia a magyar EU-elnökség programját. A miniszterelnök szavaival élve tegnap a kormány kapott kokit, mégpedig az Európai Parlament illetékes raportőrétől, aki jelentéstervezetében arra tett javaslatot, hogy a parlament indítsa el a brüsszeli zsargonban csak atomfegyvernek nevezett, az uniós alapszerződés 7. cikke szerinti eljárást, amennyiben az uniós alapjogok betartására vonatkozó EP-ajánlásra a kormány nem ad majd megfelelő választ. A 7. cikk alkalmazása a szavazati jog felfüggesztését, illetve akár az EU-támogatások megvonását is eredményezheti, azonban még nagyon korai lenne erről a veszélyről beszélni.
A 7. cikk szerinti eljárás elindításához ugyanis az EP-képviselők kétharmadának támogató voksa is szükséges, amit a legnagyobb EP-frakció, a Fidesz anyapártja, az Európai Néppárt könnyedén meg tud akadályozni. De ha elindulna az eljárás, akkor is felettébb valószínűtlen, hogy összejön az előírt egyhangú döntés a miniszteri tanácsban a szankciók kivetéséről.
Mindamellett az, hogy a még egyetlen tagállam ellen sem alkalmazott 7. cikk Magyarország elleni bevetésének ügye hónapok óta téma Brüsszelben, súlyos presztízsveszteséget okoz az országnak. A jogbiztonsággal kapcsolatban hangoztatott kételyek nem javítják a régiós összevetésben csupán közepesnek értékelt magyar üzleti környezet megítélését azon külföldi cégek körében sem, amelyek éppen azt mérlegelik, hogy a térség melyik országát válasszák befektetési célpontnak. Az pedig nem koki, még csak nem is saller, hanem egy igazi gyomros lenne, ha egy ilyen döntésnél az EU-val folytatott csatározás határozná meg, merre billenjen a mérleg.
