Túlságosan is sok a ha és az amennyiben a nyugdíjrendszerben
A Magyar Nemzeti Bank optimista előrejelzései szerint a GDP-arányos nyugdíjkiadások 2027-ig 2,7 százalékponttal, az ez évre várt 11,7 százalékról 9 százalékra csökkennek. Feltéve – teszik hozzá –, hogy a nyugdíjrendszert érintő, az utóbbi években bevezetett szigorítások nyomán minden úgy alakul, ahogyan tervezték, és a jelenlegi nyugdíjindexálási szabályok is érvényben maradnak.
Ez utóbbival, amikor csak a pénzromlás mértékével azonos arányban kell emelni a nyugdíjakat, akár már középtávon csökkenhetnek a GDP-arányos nyugdíjkiadások, viszont így a nyugdíjak reálértéke nem emelkedik. Emiatt pedig ez a fajta indexálási szisztéma, tekintettel a nyugdíjasok választásokat eldönteni képes szavazópotenciáljára, korántsem biztos, hogy megőrizhető.
A nyugdíjkiadásokat az igénybevétel oldaláról megközelítő „reformszerű” intézkedések sem kecsegtetnek sokkal több jóval. A nyugdíjkorhatár fokozatos emelése szinte bizonyosra vehető, így 2024-től a nők és a férfiak egyaránt csak 65 éves korukban mehetnek majd nyugdíjba. Addigra viszont nagy eséllyel a születéskor várható átlagéletkor is nő, számítások szerint a jelenlegi 72-ről 77 évre, ami azt jelenti, hogy átlagosan ugyanannyi ideig kell egy nyugdíjas ellátását finanszírozni, mint napjainkban.
A korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségének szigorítása egyelőre tény, miként a rokkantnyugdíj megszüntetése is. Ez utóbbi ugyanakkor nem járt a költségvetés számára érdemi megtakarítással, hiszen a felülvizsgált rokkantak nagyobbik hányada utólag sem bizonyult munkaképesnek. Az pedig, hogy a kormány lehetőséget adott a nőknek 40 év munkaviszonyt követően a nyugdíjba vonulásra, szintén a szigorítások ellen hat.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy túlságosan is sok a „ha” és az „amennyiben” a nyugdíjrendszerben, amellyel kapcsolatban pedig a hosszú távú kiszámíthatóság és a fenntarthatóság alapvető elvárás. Lenne.
