A Molnak nem sürgős

Elmaradt a nagy bejelentés, nem vásárolja ki a horvát állam a Molt annak helyi leányvállalatából. Pedig az INA két legnagyobb tulajdonosának pénteki tárgyalása előtt már a vételár lehetséges határairól is voltak találgatások. A megbeszélések utánra azonban a kivásárlás horvát részről csak egy végső lehetőséggé zsugorodott, az előtérbe pedig egy új részvényesi megállapodás került.

Korábban a Mol is csak arra az esetre valószínűsítette az INA-ból való esetleges kiszállását, ha elvennék tőle a társaság irányítási jogát. Egyik lehetséges vevőjeként ugyanazt a mumusként jól használható Gazpromot említette, ahogyan a napokban horvátok is az orosz társaságot jelölték meg, mint az INA esetleges, többségi tulajdonosát.

A gazpromos kártyát tehát már mind a két fél ellőtte, ideje dűlőre jutni. Pénteken ez nem sikerült. Mégis úgy tűnik, hogy lehet elmozdulás. Ivo Vrdoljak horvát gazdasági miniszter máris hatodik tárgyalási fordulóról, és az említett, új részvényesi megállapodásról beszélt. Hangsúlyozta a horvát nemzeti érdekek megvédését is, ami érthető. Más példát is tudunk arra, hogy egy kormány nem nézi jó szemmel, ha az ország energetikai eszközei külföldi kézben vannak. Mégsem hihető, hogy a Mol belemenjen az INA irányításának az átadásába. Ekkor ugyanis a vállalati döntések nem közvetlenül a részvényesi érték, hanem egyéb – egyébként méltányolandó – szempontok mentén születnének.

Ha a horvát kormány ezt belátja, és mégsem akarja átvenni az ország koronaékszerének irányítását, akkor folytatódhat az üzlet építése. Ha kivásárolja a Molt, vagy valamely energiacég teszi ezt meg, akkor jó pénz üti a magyar társaság markát, amelynek a portfóliójában az INA szerepe már korántsem olyan nagy, mint amikor megvásárolta. A Molnak tehát nem sürgős, várhat. Mindenképpen csak jól járhat.