Roubini: Oroszország eurázsiai víziója

Az ambíciókat nem nehéz észrevenni. Putyin egyszer úgy fogalmazott, hogy a Szovjetunió felbomlása a XX. század legnagyobb katasztrófája volt. Hosszú távú célja így az, hogy valamilyen formában újra létrehozza azt, talán hasonlóan az EU-hoz a tagállamok nemzetek feletti uniójaként. Ez a törekvés nem meglepő: Oroszország mindig is egy olyan nagyhatalomként tekintett magára, amelyet pufferállamokkal kell körülvenni. A cárok idejében, az Orosz Birodalom jelentős területekre terjedt ki, a bolsevik időszakban pedig Oroszország a Szovjetuniót hozta létre, és egy olyan befolyási övezetet alakított ki, amely a legtöbb közép- és kelet-európai országot magában foglalta. Most pedig Putyin hasonlóan autokratikus rezsimje egy hatalmas Eurázsiai Uniót tervez létrehozni.

Bár az Eurázsiai Unió még csak egy vámuniót jelent, az EU példája is azt mutatja, hogy egy sikeres szabadkereskedelmi övezet idővel egy szélesebb körű, gazdasági, monetáris és végeredményben politikai integrációhoz is elvezethet. Oroszország nem egy másik Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodást, hanem egy másik EU-t akar létrehozni, amelyben a Kreml kezében összpontosulna a hatalom. A terv világos: kezdetben az Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán alkotta vámunióval indul el a folyamat, amihez majd a legtöbb egykori szovjet tagköztársaság csatlakozik. Valójában jelenleg Örményország és Kirgizisztán az a két állam, amelynek csatlakozása szóba jöhet.

Mihelyst egy széleskörű vámunió létrejön, a kereskedelmi, pénzügyi és befektetési kapcsolatok elérnek majd egy olyan szintet, hogy a tagállamok rögzítik a valutaárfolyamaikat egymással. Aztán talán pár évtizeddel a vámunió létrejötte után, a tagországok megfontolhatják azt, hogy egy valódi monetáris uniót hozzanak létre közös fizetőeszközzel.

Az eurózóna tapasztalatai viszont azt mutatják, hogy egy monetáris unió megfelelő működtetéséhez banki, fiskális és teljes gazdasági unió is szükséges. És mihelyst a tagállamok feladták szuverenitásukat a fiskális, banki és gazdasági ügyek felett, akkor végül szükségük lehet egy olyan részleges politikai unióra is, amely garantálja a demokratikus legitimációt.
Egy ilyen terv megvalósításához komoly akadályokat kellene leküzdeni, és jelentős pénzügyi kötelezettségvállalásra is szükség lenne több évtizeden keresztül. Az első lépés azonban a vámunió, az Eurázsiai Unió esetében pedig annak Ukrajnára is ki kell terjednie, amely Oroszország legnagyobb szomszédja a Nyugat felé. Emiatt gyakorolt olyan jelentős nyomást Putyin a korábbi ukrán elnökre, Viktor Janukovicsra annak érdekében, hogy ne kösse meg a társulási megállapodást az EU-val. Emiatt a Janukovics-kormányzat megbuktatására Putyin a Krím elfoglalásával és Kelet-Ukrajna destabilizálásával reagált.

Emellett Oroszország és a többi BRICS-ország (Brazília, India, Kína és Dél-Afrika) egy olyan fejlesztési bank létrehozásán munkálkodik, amely a Nyugat által ellenőrzött IMF és a Világbank riválisa kíván lenni. Az amerikai lehallgatási botrány pedig arra ösztönözheti Oroszországot és a többi illiberális államot, hogy korlátozza az internetet, és létrehozzon egy saját maga által felügyelt adathálózatot. Továbbá szó van arról is, hogy Oroszország és Kína egy alternatív nemzetközi fizetési rendszert hoz létre a SWIFT, nemzetközi bankközi pénzforgalmi rendszer helyettesítésére, amelyet az USA és Európa az Oroszországgal szembeni pénzügyi szankciók kivetésére tud felhasználni.

Egy olyan Eurázsiai Unió létrejötte, amely egyre kevésbé kötődik majd a Nyugathoz kereskedelmi, pénzügyi, gazdasági és politikai értelemben, talán vágyálomnak számít. A reformok hiánya, a kedvezőtlen demográfiai trendek alacsony potenciális növekedést eredményeznek Oroszországban, illetve az ország nem rendelkezik azzal a pénzügyi forrással, amely a többi állam bevonásához szükséges fiskális és transzferunió létrehozásához kellene.

Putyin azonban elszánt, és más közép-ázsiai autokrata vezetőkhöz hasonlóan még évtizedeken át hatalmon maradhat. Továbbá, tetszik vagy sem, még az az Oroszország is nyersanyagtermelő szuperhatalom maradhat, amely nem rendelkezik azzal a dinamizmussal, amely a feldolgozóipar és a jövő iparágainak megfelelő boldogulásához szükséges.
Úgy látszik, hogy a revizionista hatalmak, mint Oroszország, Kína és Irán készek konfrontálódni azzal a globális gazdasági és politikai renddel, amelyet az USA és a Nyugat épített ki a Szovjetunió összeomlása után. Ezen revizionista hatalmak egyike, Oroszország agresszívan arra törekszik, hogy újra kiépítsen egy birodalom-közeli státuszt és egy befolyási övezetet.

Sajnos azok a szankciók, amelyeket az USA és Európa vetett ki Oroszországra, bár szükségesek, csupán megerősítik Putyin és a nacionalista szlavofil tanácsadóinak (Oroszország fejlődésének az EU-tól eltérő útjának szükségszerűségét vallók – a szerk.) azon meggyőződését, hogy Oroszország jövője nem a Nyugathoz, hanem egy külön keleti integrációs projekthez kötődik. Barack Obama amerikai elnök úgy gondolja, ez nem az új hidegháború kezdete, azonban a jelenlegi trend hamarosan egy másfajta következtetéshez vezethet el.

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org