Apró örömök

Ha legyőzni nem tudod, legalább lásd hasznát – valami ilyesmi vezethette a statisztikusokat a GDP újfajta elszámolásának kialakításakor. Az EU-ban mostantól kötelező ESA 2010 kalkuláció tartalmazza többek között a prostitúcióból, az illegális kábítószerek kereskedelméből, illetve a csempészetből származó jövedelmeket, ami morális aggályokat felvethet ugyan, nemzetgazdasági hasznát azonban hiba lenne tagadni.

Kár lenne például azon lamentálni, miért örülünk, ha a bruttó hazai terméket kicsit meglöki, hogy a csempészet végre beleszámít. Természetesen azért, mert egy olyan, közgazdaságilag racionálisnak aligha nevezhető döntés, mint a dohány-kiskereskedelem átalakítása tetemes adóbevétel-csökkenést hozott ugyan magával, ám ezt legalább részben kompenzálja, ha a felvirágzó cigarettacsempészet – legalább a statisztika szintjén – végre megjelenik az elszámolásban. Ugyanígy kis elégedettségre adhat okot, hogy egy országról kiderül, komoly drogellátó központ: ha már az állam nem profitál belőle, legalább a kormánypolitikusok hadd fürödjenek kicsit a növekedés fényében. És arról még nem is beszéltünk, hogy az új elszámolásnak hála jócskán nőtt a GDP-ben az az összeg, amelyet a jobb fizetés reményében külföldre kivándorolt honfitársaink küldenek haza. Hiszen mi más magyarázata lenne a növekedésnek, mint az elszámolás módosítása.

Úgyhogy vessük le aggályainkat, hiszen túlzás lenne azt állítani, hogy sok jó hír érkezik a világgazdaságból, örvendjünk hát annak, ami van. Örömünkben osztozzunk a csempészpezsgővel koccintó franciákkal, akik így pont el tudják kerülni a recessziót, vagy a szlovákokkal, akik a néhány százalékpontos növekedésnek hála megússzák a törvényben előírt megszorításokat.

Nem kellene azonban itt megállni: az egész EU-ban – Magyarországon meg különösen – dívó áfacsalás, netán a korrupció beszámítása jó néhány ország lakóinak a szürke mindennapjaiba csalna egy kis örömöt. Ennyit igazán megérdemelnénk, ugye?