Az elmúlt hónapokban az infláció a világ több gazdaságában rendkívül alacsony szinten alakult. Ez alól a magyar adatok sem jelentettek kivételt. Októberben a fogyasztói árak éves összevetésben átlagosan 0,4 százalékkal csökkentek. A huzamosabb ideig alacsony szinten alakuló infláció a rendszerváltást követően a hazai gazdaságtörténetben új jelenségnek számít. Az alacsony inflációt több hatás együttesen okozza. Monetáris politikai szempontból ugyanakkor a legfontosabb kérdés, hogy milyen arányban vannak azok a tényezők, amelyek tartósan is jellemzőek maradhatnak.
A magyar gazdaság jelenleg nagyon kedvező nemzetközi inflációs környezetben működik. A nyersanyagárak az elmúlt negyedévekben globálisan is visszafogottan alakultak, ami az importárakon keresztül a hazai fogyasztói árakban is erős árleszorító hatással bírt. A legfrissebb adatokat tekintve fontos kiemelni az olajárak alakulását: a világpiaci jegyzések néhány hét leforgása alatt 15 százalékkal csökkentek, amelynek hatásai a benzinkutakon is szinte azonnal jelentkeztek. Az orosz-ukrán konfliktus kapcsán bejelentett embargós lépések növelhették az európai és a hazai piacon megjelenő élelmiszerkínálatot, aminek árleszorító hatásai az elmúlt hónapokban jelentkezhettek.
A 2013 év eleje óta megfigyelt dezinflációs időszak egyik leggyakrabban említett oka a szabályozott energiaárak több lépcsőben végrehajtott csökkentése, illetve az egyéb közszolgáltatások árának mérséklődése volt. Ez a hatás októberben is jelentős volt, hiszen ezen intézkedések önmagukban közel 1,5 százalékponttal alacsonyabb inflációt okoztak. Aktuálisan azonban a hatósági áras és a volatilis világpiaci ármozgásoknak erősen kitett termékek és szolgáltatások árváltozásaitól eltekintve is lényegesen alacsonyabb inflációt figyelhetünk meg az elmúlt évtizedhez képest.
A tartósabb, úgynevezett inflációs alapfolyamatokat megragadó mutatók stabilan alacsony inflációs környezetet jeleznek. A magyar gazdaságot jellemző keresleti feltételek az árazási döntésekben érdemben befolyásolják a vállalatok mozgásterét. A háztartások fogyasztásában immár több mint egy éve fordulat jelei mutatkoznak, ugyanakkor szintje jelenleg is közel 10 százalékkal elmarad a válság előtti értékétől, ami továbbra is erős dezinflációs hatásként jelentkezik.
A jegybanki kamatdöntések szempontjából nem az aktuális, hanem a monetáris politika időhorizontján várható inflációs folyamatok megítélése a releváns. Ennek megfelelően a legfontosabb kérdés, hogy a fent említett tényezők közül melyek azok, amelyek hatása fokozatosan megszűnik, illetve milyen arányban vannak a tartósan fennálló hatások.
A globális gazdaság válságot követő helyreállása más, mint az a korábbi válságokat követően megfigyelhető volt. A válság előtt felépülő magas adósságból eredő problémák következtében a kereslet helyreállása elhúzódó folyamat lehet, ugyanis a gazdasági szereplők mérlegkiigazítása, a pénzügyi közvetítés lassulása, illetve az általánosan erősödő óvatossági megfontolások hátráltatják a fogyasztás javulását. Az adósságok leépítése több fejlett gazdasági régióban nagyon lassan halad, miközben az elmúlt években számos, a válság előtt kevésbé eladósodott fejlődő gazdaság is érdemben növekvő eladósodást mutatott. A magas adósságszintek a világgazdaság egyik legnagyobb kihívását jelenthetik. Az ebből adódó terhek feloldódásáig a bizonytalan keresleti kilátások tartósan fékezhetik az infláció emelkedését.
A globális környezetet tekintve a technológiai fejlődés hatását is fontos kiemelni. Az egyes nyersanyagok kitermelésénél (főleg olaj és földgáz) megjelenő új technológiák növelik a világpiac potenciális kínálatát, miközben az energiahatékonyság javítását szolgáló fejlesztések a keresleti oldalon hozhatnak tar-tósan árleszorító elmozdulást.
A hazai folyamatokat illetően a konjunktúra és azon belül is a lakossági fogyasztás élénkülésével párhuzamosan a gyenge keresleti környezet árleszorító hatása fokozatosan mérséklődhet. Ugyanakkor a megváltozott szabályozói magatartás előretekintve is tartósan fékezheti a hazai fogyasztói kosárban jelentős súllyal szereplő szabályozott árak inflációját.
Végezetül érdemes hangsúlyozni a – jegybanki szempontból kiemelten figyelt – inflációs várakozások szerepét. Elemzések azt mutatják, hogy a háztartások inflációra vonatkozó várakozásaik kialakításakor nagymértékben támaszkodnak a megfigyelt árváltozásokra. A korábbi években rendre a jegybanki célok fölött alakuló infláció a magas szinten ragadó várakozásokon keresztül a nominális béremeléseket is növelte, ami költségoldalon visszahatva végeredményben egy nehezen megtörhető tehetetlenségként határozta meg a hazai inflációs környezet. A tényinfláció csökkenésével párhuzamosan az inflációs várakozások is alkalmazkodnak. Az aktuális adatok szerint a hazai szereplők inflációs várakozásai az elmúlt negyedévekben egyre inkább összhangba kerültek a jegybank középtávú inflációs céljával, ami a versenyszféra tartósan alacsonyabb nominális béremeléseiben is jelentkezik. A régiós gazdaságok tapasztalatai szerint az inflációs várakozások alkalmazkodása a kulcsmozzanat egy tartósan alacsony inflációs pálya megvalósításában.
A rendkívül alacsony hazai inflációs adatokhoz kedvező belföldi és nemzetközi hatások egyaránt hozzájárulnak. A hazai lakossági fogyasztás élénkülése fokozatosan növelheti a vállalatok árazási mozgásterét, ami az idei év végétől a lassan emelkedő árindexekben is megjelenhet. Ugyanakkor az importált hatásokon keresztül a várhatóan huzamosabb ideig alacsony globális infláció tartósabban támogathatja a hazai fogyasztói árak mérsékelt növekedését. Az alacsony inflációs környezetben a várakozások csökkenése a mérsékelt hazai infláció hosszabb távú fennmaradását is biztosíthatja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.