Vélemény

Piszkos pénzek és a fejlesztéspolitika

A világ az elmúlt évtizedekben jelentős eredményeket ért el a szegénység elleni küzdelem terén, azonban egymilliárdnyi – vagyis minden hetedik – ember napi 1,25 dollárnál kevesebb összegből él. Globális erőfeszítésre lesz szükség a szegénység felszámolására, és az ahhoz szükséges források előteremtéséhez. Első ránézésre, ennek költsége borzasztó hatalmasnak tűnik. Tudjuk, hogy a fejlesztési segélyek nem lesznek elegendőek a szegénység felszámolásához. A magánszektor beruházásaira, illetve a fejlődő országokban beszedett adókra és egyéb forrásokra is szükség lesz.

Az igazság az, hogy a világban rendelkezésre áll az az összeg, ami a cél eléréséhez szükséges. A hatalmas mennyiségben felhalmozott piszkos pénzek, így a multinacionális vállalatok be nem vallott profitjai, a korrupciós bevételek és a drog-, fegyver- és embercsempészek jövedelmei jelentős szerepet játszhatnak a célok finanszírozásában.

Igen nehezen lehet megbízható adatokat találni a világszerte meglévő piszkos pénzek nagyságáról. A Global Financial Integrity non-profit kutatócsoport becslése szerint évente ezer milliárd dollár tűnik el a fejlődő világ gazdaságaiból. Erre a pénzre pedig igen nagy szükség lenne a fejlesztéspolitika számára.

Ez a pénz nagyjából annak az összegnek felel meg, amelyre ahhoz lenne szükség, hogy előteremtsük az infrastrukturális fejlesztéseknél meglévő forráshiányt, amely megakadályozza, hogy a világ kezelni tudja a súlyos fejlesztési kihívásokat, a gyors urbanizációtól a klímaváltozásig és a munkahelyteremtésig. Jelenleg a fejlődő és a feltörekvő országok mintegy ezer milliárd dollárt költenek évente infrastrukturális beruházásokra. További évi ezer milliárd dollár hiányzik azonban ahhoz, hogy 2030-ra megszűnjön a súlyos mértékű szegénység.

A pénzmosás és korrupció elleni, illetve az adóátláthatóságra vonatkozó szabályok alkalmazásának, betartásának hiánya azonban megvédi az elkövetőket a büntető eljárások elől. Ez pedig megakadályozza azt, hogy véget érjen a források elvesztése a fejlődő országokban.

Ezeknek a veszteségeknek valódi hatásai vannak a Port-au-Prince-i iskolás gyerekek, a mogadishui kismama vagy az ocotepeque-i gazda számára túlzsúfolt osztálytermek, hiányos egészségügyi ellátás, használhatatlan vízforrások formájában. A lehetőségeiktől fosztják meg az embereket.
Szerencsére, a nemzetközi közösség felébredt. Az afrikai pénzügyminiszterek kezdeményezése, amelyet a korábbi dél-afrikai elnök, Thabo Mbeki elnököl, a kontinens problémáival foglalkozik, ahol 1,4 ezer milliárd dollárnyi összeg tűnt el illegális pénzkivonások miatt az elmúlt három évtizedben.

Nemrégiben a G-20-ak globális fellépésre szólított fel az illegálisan szerzett jövedelmek ellen. Nemrégiben Berlinben pedig a kormányok a határon átnyúló adóelkerülések felszámolását célzó egyezséget írtak alá.

Ezek jó hírek, különösen a szegények számára. Sok teendő maradt még azonban, a világnak most három súlyos kérdésre kell fókuszálnia.

Először is a fejlődő országoknak hatékony intézményeket kell kiépíteniük a jó kormányzás, az átláthatóság és az elszámolhatóság elvének érvényesítése mellett. Harcolniuk kell a korrupció, a szervezett bűnözés ellen, hatékony adórendszert kell alkalmazniuk. A legutóbbi közel-keleti, ukrajnai események azt jelenítik meg, hogy az állami pénzek kisajátítása miként gerjeszt konfliktusokat, és ássa alá az emberek bizalmát a kormányzatban.

A korrupció, a pénzmosás és az adóelkerülés azonban globális problémát jelent, azok nem csak a fejlődő országokat érintik. Bár a gyenge nemzeti intézmények és a korlátozott jogérvényesítési kapacitás könnyebbé teheti az illegális pénzügyi transzferek lebonyolítását, el kell ismernünk azt is, hogy a piszkos pénzek gyakran pénzügyi központokba jutnak el, amelyek kvázi cinkossá válnak. Ezért van szükség nemzetközi együttműködésre a probléma megoldására.

Másodsorban erősíteni kell azokat a szabályozásokat, amelyek az illegális pénzalapok igazi tulajdonosait azonosítják. Amint ezeket az eszközöket átláthatatlan cégekben viszik át, a felhalmozott források kikerülnek az adóhatóságok látóköréből. A cégek valódi tulajdonosai törvények és szabályozások mögé bújhatnak, amelyek akaratlanul is a bűnőzöket védik. Ennek véget kell vetni.

Végül, az adózási információk országok közötti automatikus cseréje csökkentené azon helyek számát, ahol az adóelkerülők és a pénzmosást végzők el tudják rejteni jövedelmeiket. Közel 90 ország határozta el, hogy 2017-től elkezdi a határon átnyúló adatok cseréjét, amelyek a számlákkal, illetve azok tulajdonosával kapcsolatban nyújtanak információkat. Ezek az adatok segíthetik a hatóságokat abban, hogy azonosíthassák a korrupció és az illegális tranzakciók révén szerzett jövedelmeket.

További lépésekre lesz szükség 2015-ben, illetve azon túl is. A Világbanknál azon dolgozunk a fejlődő országbeli ügyfeleinkkel együttműködve, hogy fejlesszük a kormányzati rendszereket, beszedjük az adókat, és harcoljunk a korrupció ellen, valamint visszaszerezzük az ellopott vagyonokat. Munkánkat jelentősen segíti majd az illegális pénzáramlások felszámolását célzó egyre erősödő nemzetközi együttműködés.

Megéri megváltoztatni a banktitokra vonatkozó jogszabályokat. A korrupció, az adóelkerülés és a természeti erőforrásokból származó jövedelmek kisajátítása aláássa a jogállamiságot, gyengíti a társadalom szövetét, erodálja a polgárok intézményekbe vetett bizalmát, konfliktusokat és bizonytalanságot gerjeszt, és akadályozza a munkahelyteremtést. Ezek nem csak illegális tettek, hanem erkölcstelen cselekedetek is, miután a szegény embereket továbbra is szegénységben tartják.

Copyright: Project Syndicate, 2015
www.project­syndicate.org

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek