Nem mondhatnánk, hogy könnyű helyzetben vannak a magyar fuvarozó cégek a nemzetközi piacon. Az értékesebb, tapasztalt, megbízható és nyelveket beszélő sofőrök, engedve a nyugat-európai életszínvonal és a nagyságrenddel magasabb bérek csábításának, jelentős részben már Ausztriában, Németországban vagy Franciaországban dolgoznak, aminek következtében a még rendelkezésre álló hazai pilótaállomány egyre jelentősebb szakmai és emberi támogatást, innovatív háttérmunkát igényel.
De nem kis fejtörést okoz a célpiacok kiválasztása sem. Keletebbre, Romániától Törökországig számunkra ésszerűtlen árfekvésben zajlik a fuvarozás. Európa nyugati felén viszont csak úgy lehetünk versenyképesek, ha a szolgáltatásainkat nyomott áron értékesítjük, miközben lényegében ugyanazoknak a minőségi elvárásoknak kell megfelelnünk, mint a nyugat-európai fuvarozóknak. A probléma megoldásában, azaz a magyar logisztikai cégek nemzetközi versenyképességének biztosításában az innovációnak és ezzel összefüggésben a logisztikai innováció kormányzati támogatásának lehet kulcsszerepe.
A szállítmányozásban a kiszámíthatóság az egyik legfontosabb érték, amely azok számára különösen fontos, akik főként légiáruk közúti fuvarozásával foglalkoznak, és a szállítások megtervezésekor a repülőgépek indulási és érkezési időpontjához igazodnak. Nekünk már nem csak a fuvareszközök aktuális hollétéről kell tudnunk, hanem minden másról is, ami a feladat biztonságát és minőségét befolyásolja.
A pilótáinkkal való folyamatos kapcsolattartásnak, sőt, egyfajta „távirányításnak” fontos szerepe lett a szállítmányozásban. Azonnal láthatóvá és lereagálhatóvá vált, ha egy sofőr nem az engedélyezett útvonalon halad, nem az előírt helyen áll meg, vagy mondjuk nem a tervezett üzemanyag-mennyiséget fogyasztja, tankolja. A valós idejű visszacsatolásoknak köszönhetően az áru késésének az esélye minimalizálódott, továbbá jelentős hozadék, hogy amíg korábban csak utólag, a fuvarok átvilágítása után szembesülhettünk azok önköltségével, a valós idejű adatáramlás következtében a költségelemzés is valós idejűvé válhatott.
Sokszor halljuk, hogy a magyar fuvarozásban él még egy bizonyos „félnomád” jelleg, és nagy szükség volna az indusztrializációra, professzionalizációra. Az innováció, az innovatív logisztikai megoldások alkalmazása ennek megfelelő keretet biztosíthat. Fontos kutatás-fejlesztési terület lehet az egyedi helymeghatározó rendszerek mellett például a szimulátoros eljárások alkalmazása. Ezzel lehetővé válhat, hogy a sofőrök még az első fuvar előtt virtuálisan különböző időjárási körülmények szimulálásával bejárják, megtanulják az útvonalat.
Gyakran hallani arról a távlati célról, hogy Magyarország régiós logisztikai központtá váljon, amely kelet és nyugat határvidékeként egybekapcsolja a keleti és nyugati irányú árumozgást. Magától értetődő összefüggésnek látom, hogy az innováció a magyar fuvarozók versenyképességének erősítésével hazánk régiós logisztikai jelentőségét is növelheti. A minőségi fejlesztések révén ugyanis a hazai cégek kompenzálhatják a keleti országok olcsóságát, olyan expressz, „just in time”, részrakatos vagy gyűjtőfuvarok biztosításával, amelyek kifinomultabb igényeket képesek kiszolgálni, ezekre ugyanis egy balkáni vagy akár még keletebbről jött konkurens nem alkalmas. A mi érveink a gyorsaság, minőség és a testre szabottság lehetnek, szemben a tőlünk keletre uralkodó „mindegy, miként, csak az ár számít” logikával.
Az elkövetkező hónapokban várhatjuk a 2014 és 2020 közötti uniós fejlesztési ciklusra vonatkozó első pályázatok kiírását, bízom benne, hogy a kormány – szűkebben a fejlesztéspolitika – lehetőséget ad rá, hogy az ágazat megragadja az innovációban rejlő lehetőségeket, és a jövőben is számos olyan fejlesztési forrást hirdetnek meg, amellyel a logisztikai kutatás-fejlesztés és innováció támogatása a céljuk. Ezeknek a jelentősége ugyanis nem kisebb, mint hogy megalapozzák vagy továbbra is biztosítsák a magyar fuvarozók versenyképességét a nyugati és a keleti piacon is.
