Innováció vagy stagnálás

Az emberekhez hasonlóan a cégek is megöregszenek. Kicsiként kezdik, aztán fiatalos energiával és új ötletekkel a megmaradásért küzdenek. Versengenek, terjeszkednek, majd végül néhány kivételtől eltekintve eltűnnek a süllyesztőben. Ugyanez igaz a kormányokra: el tudják veszíteni kezdeti ambícióikat, és önteltté válhatnak.

Gondoljunk bele, az 1955. évi Fortune 500-as listán szereplő cégek közül ma már csak a társaságok 11 százaléka létezik, míg a cégek top 500-ban eltöltött átlagos ideje 75 évről 15-re csökkent. Ebben a jelenlegi gyorsan változó világban aki lemarad, az jelentéktelenné válik egy pillanat alatt. A kiöregedő kormányokkal rendelkező országok hasonló sorssal néznek szembe, mint az elöregedett cégek. A helyzetük egyszerű: vagy az innovációt választják vagy jelentéktelenné válnak.

Az országok versenyképességi küzdelme éppen olyan ádáz, mint a cégek közötti harc a piacokért. A globalizált világban az egyes országok a beruházások, a minőségi munkaerő, a növekedés és a lehetőségek terén versengenek egymással. Azok az országok, amelyek lemaradnak, a legtöbbet veszítik el: az emberek életkörülményeinek fejlesztését, a prosperitást.

Ennek elkerülése érdekében a kormányoknak a lényegi dolgokra kell fókuszálniuk. Arra, hogy a cégek 11 százalékához hasonlóan miként lehet évtizedeken át a top 500-ban maradni. A cégek életciklusa megmutatja a kormányoknak, hogy az örök fiatalság titka a folyamatos innováció. Eszerint ki kell használniuk a lehetőségeket és úgy kell ténykedniük, mint a vállalkozó szellemű cégek, amelyek meghatározzák a jelenkor világát és alakítják a jövőt.

A cégek megújulásának, az életkörülmények fejlesztésének előmozdításában általánosságban véve az innováció játszik kulcsszerepet. Mindig megdöbbenek, amikor kormányok azt gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik ez a szabály.

A vezető cégek folyamatosan invesztálnak saját munkaerejükbe, hogy azok megfelelő készségekkel rendelkezzenek a piacon. A kormányoknak ugyanezt kell tenniük, folyamatosan fejleszteniük kell munkatársaik képzettségét, ösztönözni az innovációt körükben, valamint a gazdaság különböző szektorai és az oktatási rendszer alapjai terén.

Az amerikai munkaügyi minisztérium egyik elemzése szerint az általános iskolában jelenleg tanuló gyerekek 65 százaléka olyan munkát fog majd végezni, amely most még nem is létezik. Az Oxford University tanulmánya pedig arra jutott, hogy az állások 47 százalékában nagy a kockázata annak, hogy eltűnnek, mivel azokat majd a technológiai fejlődésnek köszönhetően automatizálják.

Miként tudjuk erre felkészíteni gyerekeinket és a jövő nemzedékeit? Miként tudjuk képessé tenni országainkat arra, hogy ne csak most, hanem a következő évtizedekben is képesek legyenek helytállni a versenyben? A válasz gyerekeink kreativitásának erősítésében rejlik, illetve abban, hogy olyan analitikai és kommunikációs képességekkel kell felvérteznünk őket, amelyeket hasznosítani tudnak majd.

A második tényező, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be abban, hogy a kormányzatok az innováció motorjaivá váljanak arra vonatkozik, hogy a beruházásokat a nem tárgyi eszközök felé kell irányítani, ahogy az a magánszektorban is történik. Míg 40 évvel ezelőtt az S&P 500-ban szereplő cégek értékének 80 százalékát a tárgyi eszközök tették ki, addig mára ez az arány megfordult, mostanra a legnagyobb cégek értékének több mint 80 százalékát nem tárgyi eszközök adják. Ez utóbbi a munkavállalóik tudása és képzettsége, valamint az a szellemi tulajdon, amely megtestesül a termékeikben.

A kormányzatoknak is stratégiai gondolkodást kell meghonosítaniuk abban a tekintetben, hogy a beruházásaik fókuszát a tárgyi eszközök infrastruktúrájáról (például utak, épületek) a nem tárgyi eszközök (például oktatás, kutatás, fejlesztés) felé kell átállítaniuk.

Nem titok, hogy az USA és Európa együttesen több mint 250 milliárd dollár közpénzt költ el évente kutatás-fejlesztésre, hogy fenntartsák vezető szerepüket. Hasonlóképpen az olyan országok, mint Szingapúr, Malajzia és Dél-Korea gyors fejlődésében kulcsszerepet játszik az a stratégiai döntés, amely az állami kiadásoknak a „hard” infrastruktúráról a „soft” infrastruktúra történő átirányítására vonatkozik, ami a tudásalapú gazdaság kiépítéséhez és fenntartásához szükséges.

Azok a kormányok, amelyek az innováció előmozdításának példái lehetnek, rendelkeznek azzal a lehetőséggel, hogy a saját országaikban a kreativitás kultúráját elültessék. Ha ez a kultúra gyökeret ver, akkor az inspirálja majd az embereket, hogy ötleteik megvalósítása érdekében ambiciózus célokat tűzzenek ki, és még nagyobb álmok megvalósítására törekedjenek.

Az innováció érdekében a cégeknek a legkreatívabb és legproduktívabb elméket kell magukhoz vonzaniuk, és megtartaniuk. A globális mobilitás korában az országoknak is versengeniük kell a szakképzett munkaerőért. A világvárosok az ideális élet- és munkakörülmények biztosítása terén rivalizálnak egymással, hogy elősegítsék az újítókat a kreativitásuk kibontakoztatására, aminek köszönhetően aztán maguk a városok válnak versenyképesebbé.

Az innovatív kormányok ugyanezt teszik nemzeti szinten. A szakképzett munkaerő biztosításán fáradoznak és folyamatosan fejlesztik szolgáltatásaikat. Biztosítják a lehetőséget az állampolgáraiknak arra, hogy azok kollektív erőfeszítései megvalósuljanak, és fejleszthessék képességeiket, így saját országuk növekedésének előmozdítói legyenek.

A kormányok számára az innováció egy egzisztenciális kérdés. Csak azok tudnak a változás motorjai lenni a világban, amelyek ösztönzik az innovációt. Ezek a kormányok sosem öregszenek meg.