Egy lépés a jó irányba

A Telekom Slovenije privatizációja elleni, februári tüntetést követően újabb felháborodást váltott ki Szlovéniában, hogy a Ring osztrák vállalat a Helios festékgyár megvásárlásához hitelt vett fel az amerikai Blackstone Group kockázati-tőkealaptól, amelynek visszafizetését a szlovén cég tőkéjének 78 százalékából fedezte. Ezért a kormány – annak ellenére, hogy tizenöt vállalat, köztük néhány nagy cég privatizációja folyamatban van – új törvényben korlátozza, hogy az ajánlattevőnek megfelelő összegű tőkével kell rendelkeznie a vásárláshoz, és kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy nem adja el (és nem zálogosítja) a tulajdonába került cég részvényeit.

Ez az eset is jól mutatja, hogy a szlovének nem rajonganak a privatizációért, amely szerintük az – ország önállóságát veszélyezteti. Mély berögződés lehet ez a társadalomban, hiszen évtizedek óta nehezen halad a privatizáció. Ennek megfelelően a szlovén rendszerváltást követően a privatizációs folyamatok az 1990-es évek második felében, a társadalmi tulajdonban lévő cégek részvénytársasággá alakulásával leálltak. Azóta többszöri kísérlet ellenére sem folytatódtak, ennek ellenére az ország gazdasága erősödik, és januárban a Moody’s hitelminősítő a „Ba1” besorolás negatív kilátását stabilra javította. Vagyis egyelőre nem fenyegeti további leminősítés az országot. (Szlovénia ugyanabban a kategóriában van, mint Magyarország, egy szinttel a befektetési ajánlás alatt.)

A Miro Cerar vezette balközép kormány a kedvező helyzetet kihasználva a világgazdasági válság hatása miatt – és nem kis mértékben az Európai Bizottság nyomására – most komolyan hozzálátott a privatizációhoz. Brüsszel ugyanis egyértelműen jelezte, hogy Szlovénia válsággal szembeni gyenge védekezőképességének elsődleges oka az állami tulajdon dominanciája. A bizottság – mondta Cerar – közvetlenül ugyan „nem teszi kötelezővé” a privatizációt, de ha elmarad, „fennáll annak veszélye”, hogy Szlovénia nem kap pénzt az uniós költségvetésből. A folyamat következetes végig vitele a politikai stabilitás jeleként értelmezik, ami különösen fontos az ország megítélésnél.

A privatizáció azonban nem tetszik mindenkinek. Az ellenzéki Egyesült Baloldal a szélsőbaloldali-konzervatív közgazdász, Jože Mencinger vezetésével még februárban 11 ezer aláírást tartalmazó petíciót nyújtott be a parlamentnek a privatizációs folyamatok leállítását követelve, illetve, hogy vizsgálják felül a 2014-ben újra átdolgozott, több éve készült listát, amely a 15, „első körben” privatizálandó cég nevét tartalmazza. Ilyen a már említett Telekom Slovenije vagy az Adria Airways Tehnika. (A Telekom Slovenije-t a pletykák szerint a Deutsche Telekom veheti meg.) Mencinger érvelése szerint a privatizáció nem oldja meg az államadósság kérdését: „ha eladjuk az összes autópályát, vasútvonalat, akkor nekünk csak a puszta munkaerőnk marad és csak 11 milliárd euró bevétellel számolhat a kormány. A 28 milliárdos államadósságot pedig akkor sem tudják visszafizetni”.

Cerar kormányfő parlamenti válaszában az állami cégek hálózatát, különös tekintettel a felügyelő bizottságokban helyet foglaló személyek egymással és a politikai elittel fennálló kapcsolatát „polipnak” nevezte, amelynek pozícióját a privatizáció megrendítheti. A pénzügyminiszter pedig hozzátette, hogy a privatizáció leállítása megkérdőjelezné Szlovénia szavahihetőségét és gyengítené az ország gazdasági helyzetét.

Ráadásul a szlovén gazdaság belföldről már finanszírozhatatlan, helyzetén csak a privatizációs bevételek javíthatnak. Ezt a potenciális befektetők is pontosan tudják: egyik fontos feltételük, hogy a nem gazdaságosan működő cégek eladásából származó bevételeket a gazdaság rendbetételére, az adósság törlesztésére fordítsa a szlovén állam. A 15-ös lista csak az első lépés, ezt várhatóan további cégek eladása fogja követni. Főleg, ha kiderül, hogy az állami tulajdon visszaszorítása és az ésszerű privatizáció megerősíti a piacgazdaságot és az ország hasznára válik.