Nem panaszkodták teli a sajtót a reklámadóterhek növekedése miatt a kereskedők, annak ellenére sem, hogy az 1-ről 5,3 százalékra emelkedő kulcs és a 600 milliós forgalmi mentesség 100 milliósra csökkentése miatt lesz a szektorban olyan, akinek minimum tízszeresére emelkedik a befizetése.
A szemérmes csendnek három oka lehet. Vagy nem éri el a piac ingerküszöbét a reklámadó, vagy már nem bonyolódik politikai csatározásokba – pláne a reklámadó miatt nem –, vagy fogalma sincs, hogy mennyit is kell pontosan fizetnie.
Az 5,3 százalék adómértékkel és a jövőre tervezett 10,9 milliárd forint adóbevételi tervvel számolva a kormányzat durván 200 milliárd forintra becsüli a Magyar Reklámszövetség által 2014-ben 189 milliárd forintos reklámköltést. Jövőre elérheti a piac ezt a szintet. Ám a reklámszövetség csak a látható reklámköltéseket és bevételeket képes becsülni. Azokat nem, amelyek egy-egy cég, kereskedelmi lánc saját hirdetéseinek számítanak.
Ilyen például egy Mol-kúton kihelyezett kávéakciót hirdető molinó, egy Media Marktban elhelyezett termékvásárlási akciót kommunikáló display vagy a milliós példányszámú reklámújságok gyártói hirdetése mellett elhelyezett kiskereskedelmi önhirdetés.
Ezek mostantól reklámadó-kötelesek, és a kiskereskedelmi piacon „milliónyi” van belőlük. Összeszámolni sem lesz kis feladat, ahogy a befizetendő közteher beárazása sem az. Ha nincs nullára írva az amortizációs költség az eszköz után, adóalapot képez – még a digitális reklámeszközre készült hirdetés gyártási költsége is.
Ezek összeszámolása elkezdődött, és már most borítékolható, hogy a kiskereskedelemben darabra sokkal több nem látható bevételt generáló reklámfelület van, mint látható. A piaci elemzők szerint a kereskedelem egészét és a reklámfelületek tulajdonosainak forgalmi adatait szemlélve a kormány által remélt 2016-os 10,9 milliárd forint bevétel alulbecsült. Ha így van, akkor elindulhat a kiskereskedelmi panaszáradat is.
